Van itt olyan, akinek soha nem lesz jogosítványa? (Hozzám hasonlóan.)

Van ilyen, igen.

És tudod hány ember van, akinek van jogosítványa, de sosem vezet? Még több.

Én ugyanígy voltam 27 évesen, kifejezetten féltem még a gondolattól is. Sőt a férjem szerint "Egy trágyás szekeret nem lehetne rám bízni!"

Aztán mások biztatására elmentem és letettem a jogosítványt 28 évesen.

Azóta már a férj a levesben, én bejártam autóval Európát és Magyarországot többszörösen. Az életben nem volt balesetem, sem saját, sem mások hibájából kifolyólag, sőt, ha valami stressz ér, akkor beülök az autóba és megyek 50 km-t és megnyugszom.

A jogosítványom kelte: 1979. X.29. :)

...és azóta eltelt 41 év és én mindennap megyek ...

Ennyi idősen én is így èreztem. Mondjuk azt, hogy soha, nem mondtam, de el sem tudtam képzelni, hogy valaha rászánjam magam.

Most itt vagyok 35 évesen, két gyerekkel, túl a Kresz-vizsgán, jövő héten kezdem a gyakorlatot. Most sem vet szét a lelkesedés, de beláttam, hogy jelen élethelyzetemben sajnos muszáj lesz.

Van, aki tényleg nem arra született, hogy gépjárműt vezessen. De aki igen, az egy nagyon nagy előnyt kapott a sorstól.

Kérdés az, hogy mit lehet rábízni azokra, akik még egy motorkerékpárt se tudnak elvezetni?

@6

Középiskolai fizika tanárom a legjobb példa rá, neki nem volt jogosítványa, a barátnőjének se, egy panellakásban laktak. A csávó baromi okos volt, legalább 10 másik suliban is tanított fizikát, és elmondta nekünk, hogy Ő azért nem tette le a jogosítványt anno, mert látta, hogy a szülei mennyi pénzt ráköltenek a szaros kis Ladára, így Ő ezzel spórolta össze egy panellakás árát egy megyeszékhelyen. Vonattal jár ide-oda, egyik héten behozta nekünk poénból megmutatni a vonatjegyeit, hogy mennyit fog neki az iskola megtéríteni. Elővett egy laptop táskát, kinyitotta, és kiborította az asztalra a menetjegyeket, meg a számlát. Nagyon nagy tag volt, állandóan fuvaroztatta magát a többi tanár kollégával, akik felvették Őt a vasútállomáson.