Érdemes így orvosiba belevágni?

Sziasztok!

Ott kezdeném, hogy 3.osztályos korom óta (tehát egészen kisgyermekkorom óta) orvos szeretnék lenni. Ezen belül pedig sebészeti irányba szeretnék szakosodni. A kérdésem azért merült fel bennem, mert köztudott, hogy a sebészorvosok sok csúnyát látnak, kezdve mélyebb vágásoktól egészen a szakadt végtagokig. Én az utóbbit azonban nem tudom, hogy bírnám. Annyit kell rólam tudni, hogy ha kocsiban utazva úttesten megpillantom a mentők kék fényeit miközben egy balesetnél dolgoznak, a pulzusom jelentősen megnövekszik, a torkomban szívdobogó érzés, elkezdek izzadni és minél közelebb kerülünk a roncsokhoz annál rosszabb lesz a helyzet. Ki tudja mivel szembesülök a mentő mellé érve. Néha a testem is elkezd rázkódni. Valószínűleg az adrenalin hatására a szervezetem belép egy olyan pulzus tartományba amely ezt eredményezi. Viszont ami nagyon érdekes, hogy ez csak abban az esetben van ha nem én vezetek. Amikor már én vezetek nincs ilyen problémám mert tisztában vagyok azzal, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy a volánnál cselekvésképtelen legyek.

Nem tudom eldönteni, hogy megérné e így belevágni. Képeken keresztül nem okoznak gondot ezek, a Bestgore-on is szoktam nézni durva baleseteket sérültekkel, azokat rezzenéstelen arccal nézegetem. De valahogy másabb az mint a valóságban. Fogalmam sincs, hogy viselkednék ha a mentősök betolnának elém a műtőasztalra egy olyan személyt akinek a nyaki artériájából spriccel a vér, emellett pedig a lábából fatörzsként áll ki a csont és úszik a vérben.

Ti mit gondoltok? Tudom, hogy a legtöbben azt mondanátok, hogy kezdjek bele aztán majd kiderül, de semmi kedvem pazarolni éveket. Ráadásul az első két évben komoly dolgokat úgyse fogunk látni.