Érdemes így orvosiba belevágni?
Sziasztok!
Ott kezdeném, hogy 3.osztályos korom óta (tehát egészen kisgyermekkorom óta) orvos szeretnék lenni. Ezen belül pedig sebészeti irányba szeretnék szakosodni. A kérdésem azért merült fel bennem, mert köztudott, hogy a sebészorvosok sok csúnyát látnak, kezdve mélyebb vágásoktól egészen a szakadt végtagokig. Én az utóbbit azonban nem tudom, hogy bírnám. Annyit kell rólam tudni, hogy ha kocsiban utazva úttesten megpillantom a mentők kék fényeit miközben egy balesetnél dolgoznak, a pulzusom jelentősen megnövekszik, a torkomban szívdobogó érzés, elkezdek izzadni és minél közelebb kerülünk a roncsokhoz annál rosszabb lesz a helyzet. Ki tudja mivel szembesülök a mentő mellé érve. Néha a testem is elkezd rázkódni. Valószínűleg az adrenalin hatására a szervezetem belép egy olyan pulzus tartományba amely ezt eredményezi. Viszont ami nagyon érdekes, hogy ez csak abban az esetben van ha nem én vezetek. Amikor már én vezetek nincs ilyen problémám mert tisztában vagyok azzal, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy a volánnál cselekvésképtelen legyek.
Nem tudom eldönteni, hogy megérné e így belevágni. Képeken keresztül nem okoznak gondot ezek, a Bestgore-on is szoktam nézni durva baleseteket sérültekkel, azokat rezzenéstelen arccal nézegetem. De valahogy másabb az mint a valóságban. Fogalmam sincs, hogy viselkednék ha a mentősök betolnának elém a műtőasztalra egy olyan személyt akinek a nyaki artériájából spriccel a vér, emellett pedig a lábából fatörzsként áll ki a csont és úszik a vérben.
Ti mit gondoltok? Tudom, hogy a legtöbben azt mondanátok, hogy kezdjek bele aztán majd kiderül, de semmi kedvem pazarolni éveket. Ráadásul az első két évben komoly dolgokat úgyse fogunk látni.
Már kiírtad ezt a kérdést korábban is - kaptál sok választ...
Mit vársz még?
Egyetértek az első válaszolóval.
Ráadásul, ha nem próbálod meg, később lehet, megbánod.
Vágj bele, menni fog!
Köszönöm szépen a válaszokat!
Lehet, hogy igazatok van és megérné.
#2-es nem írtam ki eddig semmiféle kérdést ezzel kapcsolatban. Feltételezem, hogy más ember fejében is megfogalmazódott hasonló. Nem egy ember jár azért az orvosira és nem is egy szeretne.
Nem kioktatásnak szánom, de
1. Orvoson belül nagyon sok szakirány van még, nem feltétlenül kell neked a sebészet.
2. Azt is tegyük hozzá, hogy sebészből is nagyon sokféle van. Aki a baleseti sérülésekkel foglalkozik, az főleg a traumatológus; bár azért ma már az izolált hasi, mellkasi, koponya stb sérültekkel adott szakirányon belül foglalkoznak. Lényeg a lényeg: sebészi tevékenységet végezhet a nőgyógyász, az urológus, az általános sebész, a szemész, a bőrgyógyász, a mellkassebész, a kézsebész és még naphosszat lehetne sorolni. Mindenhol vannak sürgősségi, életmentő műtétek, de azért nem mindenhol az a gyakori, sőt.
3. Még annyira képlékeny, hogy mi leszel. Persze, mindig kell egy elképzelés, de hidd el, 6-szor megváltoztatod az egyetemi éveid alatt. Még nem tudod, hogy mi micsoda, milyen, hogy bírod-e, tetszik vagy nem tetszik. Én is úgy indultam neki, hogy kardi, aztán sebész, ma meg már egészen más érdekel.
Szóval összefoglalva: Még ne temesd magadban, csak azért mert most még nem érzed magad elég erősnek. Én is remegtem még pár éve egy csepp vér látványától is. Ha valóban ezt akarod csinálni, akkor tedd oda magad, de ne attól félj, hogy a gore részét nem fogod bírni. Inkább maga az elvárt anyagmennyiség lesz az, ami igazán a padlóra fog küldeni, ezzel kell tudni megbirkózni, minden más utána jön.
#6 Köszönöm szépen neked is! :)
Most adtál egy kis motivációt, ez jól esett :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!