Amikor megszületik egy ember, akkor miért nem várnak a szülők a névadással és majd a gyerek ad saját magának nevet? Ha már saját teste van, akkor legyen igazi saját neve is, ami a gyereknek tetszik. Mit gondoltok erről a kérdésről?

A Római Birodalomban a latinok a lányoknak soha nem adtak nevet. Apa családjának nevéről lekerült az -us végződés, +a és meg volt a lányok neve. Nagyobb, Kisebb, vagy több lány esetén sorzámozással oldoták meg a megkülönbőztetést.

Fiúkból is max. az első három kapott választott nevet, a többit sorszámozták. Bár utána a sorszámok is adott névé váltak. Augustus-nak nem volt fivére mégis nyolcadik volt a neve.

A vikingek meg olyan hatéves kora körül adnak nevet a gyereknek.

#22

Onnan jött az ötlet, hogy az állatokat, az ételeket, a használati tárgyakat, a növényeket, a természeti jelenségeket, a helyeket, a városokat is elneveztük

"Na és az első nevet a gyereknek hogyan adta amikor még nem volt semmilyen név? honnan jött a szülőnek az ötlet?"

Tudod, már akkoriban sem volt jó megoldás az "az ott" megnevezés, valahogy át kellett adni, hogy éppen arról az egy egyedröl van szó.

Ezért a gyerekre illö valamilyen megnevezést: piros, kicsi, ügyes, hajnal, ragyogó, stb - ami a szülöknek a gyerekkel kapcsolatban eszükbe jutott vagy valamilyen tuojdonságára mutatott - adtak neki, és ez lett a neve.

Ugyanis a nevek - a keresztnevek is -, jelentettek valamit, csak mára a legtöbb jelentését már nem érzik/tudják az emberek.

De ha utána néznél a nevek jelentésének, akkor nem merült volna fel benned eleve ez a kérdés.

"Adding szólítsák gyerekemnek, stb"

Na és az ovistársak, szomszédok, stb hogy szólítsák?

Főleg, ha tobb testvér van.

#27 Anna és József második fiát, JóAnMáFi-nak.

Julia és Dávid harmadik lányát,

JuDáHaLá-nak.

Bár végül ezek betűszó szerüségek is önállosult neveké válnának.

Anna és Ernő középső fia, pedig a saját névig, ErAnKöFi lenne.