Vannak itt olyan emberek akik fiatalon, huszonévesen sokat gondolkoztak az öngyilkosságon? Mi volt az ami visszarántott titeket, hogy mégse tegyétek meg?

Eppen rendezgettem a tablettakat amiket be akartam venni, amikor a radioban megszolalt a Ladanybene27 egyik szama "ha van meg a vilagon, amit nem lattal es nem hallottal, akkor elned kell"

Olyan volt, mint egy arcul csapas.

Ha már megölném magam, inkább nem és megnézem mi lesz az egészből minden mindegy alapon.

Ez az érzés egy kész megváltás. Érzelmileg is te mindegy vagy, de mindenkinek kót akarsz( mármint a jó embereknek), mijözben abszolút 0 stressz, és azt csinálsz, amit akarsz az önfenntartáson felül. Az emberi kapcsolatok is átmennek teljesen őszintébe, így sok moslék lemorzsolódik, barátságok megerősödnek. És még egy csomóóó olyan, ami táptalaj egy boldog életre. Pár hét és azon kaptam magam, hogy ugyanúgy jól vagyok, csak közben nincs meg az a feladottság érzése, hanem vannak tudat alatt céljaim, de továbbra sincs stressz, meg a többi baromság.

A gimiben gyakran karcolgattam magam a körzőheggyel, és öngyilkos gondolatok kínoztak. Már a búcsúlevelek megírásáig is eljutottam.

Két dolog tartott vissza folyamatosan: az egyik a családom és az a néhány ember, akit a barátomnak tarthattam.

A másik pedig a lehetőség, hogy ha még kitartok egy kicsit, és megpróbálok élni olyan lehetőségekke amikkel eddig még nem éltem, akkor minden jobbra fordulhat.

Szerencsére így is történt :) Ma sem állítom azt, hogy fenékig tejfel az életem, de határozottan felpezsdült minden szempontból, és ma már egyszerűen imádok élni!

Tizenévesen jöttem rá, hogy nagyon más vagyok, mint a többi ember (enyhe autizmus és/vagy más), konkrétan az én szememben minden ember ufó és abszolút nem értem meg őket. Ez természetesen vica versa.

A "felfedezést" követően poklot éltem meg pár éven keresztül.

Talán a nagymamám tartott vissza az öngyilkosságtól meg talán volt bennem valamennyi remény.

Illetve jelenleg is rosszul vagyok, múlt héten közel álltam hozzá, hogy fagyállót igyak vagy különböző savakat. Gyógyszer nincs itthon igazán.

Sokszor csak azt tart vissza, hogy nincs fájdalommentes és biztos módszer.

Az a gondom amúgy, hogy bármit csinálok, akárhogy küzdök, nem érek el semmit. Mindenben gyenge vagyok, akár izomerő, akár logikai készség, akár állóképesség, akár rövidtávú memória, látás, hallás...

Az egész eddigi életem tanulással telt és mégis egy semmit se elért selejt vagyok.

Szia,

Itt egy kérdés, amiben sok motiváló válasz van, ami segíthet esetleg vagy az illetőt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..