A lányom mindjárt 19 éves, és még nem volt kapcsolata, se szerelme. Ez mennyire normális? Fog változni?
Nem abból indulok ki, hogy manapság 14 évesen szexelnek és már megvolt az első párkapcsolat. Nem lenne "itt az ideje", hogy szerelmes legyen? Soha nem volt ellenemre a saját nemhez való vonzódás, így tudja, ha leszbikus lenne elmondhatná, de nem az, ugyanis ezt kijelentette már egyszer. Barátokból sincs sok, csak egy van neki, vele is a távolság miatt évente egyszer találkozik, a többi időt itthon tölti olvasással, gépezéssel, kreatív hobbikkal, de közben mondja, hogy jó lenne barátokkal eljárni, csak nem tud "vegyülni", bulizni meg nem szeret. Nem fogtam szigorúan, kb bármit csinálhatott (na nem az esztelen pénzköltésre gondolva), oda mehetett ahova szeretne, de egy-két alkalmat kivéve soha nem élt ezzel.
Felnőtt ember, nem szólok bele az életébe, de közben féltem, hogy mindig egyedül marad. Kérdezgettem, és azt mondta a kapcsolatról, hogy szeretne, de közben "nem tudna mit kezdeni".
Lehet, hogy azért sem, mert általános iskolában csúfolták a fiúk a korán kezdődő pattanások és a csúfolások miatt feljött kilók miatt (amiket már leadott, az arcát is rendbe hoztuk)? Olvastam, hogy ez nyomot tud hagyni a későbbiekben, ezért váltottunk iskolát, mert a kedves szülőket nem érte el, hogy lelkileg terrorizálják a gyereket.
48/N
Húszéves vagyok, haverokon + szűkebb családon kívül senkim nincs. Anyám is ilyen, nagyanyám is ilyen volt, apám is... Eltűntek a barátok, többször kiderült hogy a barátnak hitt ember csak egy manipulatív senkiházi, vagy csak havernak voltunk jók...
A probléma gyökere enyhe fokú autizmus. Nálunk ez a probléma örökletes. No nem vagyok nyálcsorgató értelmi fogyatékos, csak nehezebben megy a kommunikáció. A legalapabb dolgokat is úgy kellett megtanulni, pl hogy illik köszönni. 😂 🤷
Néha túlkompenzálom a dolgot, és túlságosan hülyéskedem (így hülyének néznek), néha mufurc vagyok.
Szerintem nem kell mondanom, hogy az iskolában tönkrevágtak szinte. Az még elmegy, hogy általánosban ráugrik az emberre 10 cigány, oké, úgyse tudná kivédeni. A középiskolában történt játszmák, meg a levegőnek nézés, lenézés fájt nagyon. Második éve járok pszichológushoz (ismerős, úgyhogy szerencsére ajándékokon kívül semmibe se kerül).
A külsőm sem túl vonzó, a való életben is, meg az interneten is kaptam erről visszajelzést (Tinder majdnem nulla lájk 😂). Aki társkeresőn belájkolt, az mind a macskánk miatt tette (rajta van a profilképen).
Engem több tényező akadályoz az ismerkedésben:
-EÜ okokból kifolyólag nem ihatok alkoholt. A betegség elég túlstigmatizált, szégyellem. Egyetemi haverokkal amúgy simán elmennék piálni, el is hívnának, de boldog-boldogtalannak nem mondanám el a bajomat + nézni, ahogy berúgnak.. áhh..
-Az előbb említett kommunikációs/szociális problémáim. Tény, hogy fejlődtem gyerekkorom óta. Anno rémálom volt velem még játszótérre is menni, tuti veszekedés/verekedés volt a vége.
-Nincs önbizalmam, szerintem érthető ezek után.
A legnagyobb bajom az ismerkedés, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne közeledni a hölgyekhez. Nem igazán volt előttem minta.
Na, ezek miatt járok pszichológushoz, hogy legalább pár problémát felderítsünk, és rendezzünk.
Pár dolgot azért igyekeztem a szülők hibáiból, saját hibákból megtanulni, de ezeket hosszú lenne itt kifejteni.
Szerintem a lányodnak is szüksége lenne valami pszichológusra/tanácsadóra, mert az tény, hogy az állandó otthonülés nem egészséges. Tény! Én is látom magamon, hogy ez így nagyon nem jó. Nincs kerete a napjaimnak, nem igazán van kivel beszélnem, csak nem tudom hol kéne elindulni.
20F
Majd kiforrja magát. Sokakat ismerek, akiknek 20 éves koruk után lett meg az első kapcsolatuk. Nincs ebben semmi furcsa.
Volt egy ismerősöm, gyönyörű szép lány volt és a fiúk körberajongták, mégsem volt kapcsolata 22 éves koráig. Aztán megtalálta a hozzá illő fiút, és azóta együtt vannak.
Vele beszélgess ha tudni szeretnéd, normális-e.
Lehet normális( ez a valószínűbb) és lehet abnormális ok os a háttérben.
Szerintem teljesen normális.
Nekem most 24 évesen lett normális kapcsolatom ami tart 2 éve.
Azelőtt is voltak fiúk az életemben, de semmi értelme nem volt. Inkább csak tapasztalat szerzés féle, de anélkül is meglettem volna.
Anno tiniként én konkrétan csak divatból kezdtem el pasizni, mert a barátnőim cikiztek, de semmi jó nem volt abban sem.
Gondolom a lányod introvertáltabb személyiség, és szerintem ez nem feltétlen rossz, főleg hogy el is foglalja magát.
Ha nagyon igényli a társaságot (barátok, fiúk), úgyis tesz majd valamit, pl neten is lehet már ismerkedni, barátkozni.
Én is ilyen magamnakvaló vagyok, elvagyok itthon hetekig is akár, és nem igénylek társaságot. Aztán ha már nagyon unom magam akkor keresek társaságot, pl sikerült barátnőt szereznem interneten. Normális emberek ezt nem értik meg, de nekem így jó.
Te pedig nagyon jó anya vagy, higy így törődsz vele :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!