A lányom mindjárt 19 éves, és még nem volt kapcsolata, se szerelme. Ez mennyire normális? Fog változni?
Nem abból indulok ki, hogy manapság 14 évesen szexelnek és már megvolt az első párkapcsolat. Nem lenne "itt az ideje", hogy szerelmes legyen? Soha nem volt ellenemre a saját nemhez való vonzódás, így tudja, ha leszbikus lenne elmondhatná, de nem az, ugyanis ezt kijelentette már egyszer. Barátokból sincs sok, csak egy van neki, vele is a távolság miatt évente egyszer találkozik, a többi időt itthon tölti olvasással, gépezéssel, kreatív hobbikkal, de közben mondja, hogy jó lenne barátokkal eljárni, csak nem tud "vegyülni", bulizni meg nem szeret. Nem fogtam szigorúan, kb bármit csinálhatott (na nem az esztelen pénzköltésre gondolva), oda mehetett ahova szeretne, de egy-két alkalmat kivéve soha nem élt ezzel.
Felnőtt ember, nem szólok bele az életébe, de közben féltem, hogy mindig egyedül marad. Kérdezgettem, és azt mondta a kapcsolatról, hogy szeretne, de közben "nem tudna mit kezdeni".
Lehet, hogy azért sem, mert általános iskolában csúfolták a fiúk a korán kezdődő pattanások és a csúfolások miatt feljött kilók miatt (amiket már leadott, az arcát is rendbe hoztuk)? Olvastam, hogy ez nyomot tud hagyni a későbbiekben, ezért váltottunk iskolát, mert a kedves szülőket nem érte el, hogy lelkileg terrorizálják a gyereket.
48/N
Ne aggódj! Majd eljön az az idő is, amikor visszasírod azt az időszakot. Nem egyformák a gyerekek, felnőttek.. mindenkinek más a ritmusa..és legalább ezek szerint "válogat". Nem adja oda magát akárkinek.
Tudom, hogy kicsit rémisztő is, hogy nehogy egyedül maradjon...erreazért elég csekély az esély.
Valahogy csak rá kellene venni, hogy barátkozzon, mert ha nem jár ki sehova, nem fog rá találni a szerelem.
Hugom is lassan 19 lesz, és egész nap otthon van, a gép előtt. Természetesen ez miatt, neki sem volt még kapcsolata.
Persze ezt a lányod döntésére kell hagyni, elvégre már felnőtt ember.
Próbáltam már, semmi. Mondtam neki lehetőségként múzeumot, de azt kisiskolásként is annyira utálta, hogy a nyugodt kislányom inkább csapta ki a hisztit és érte el, hogy másik osztályban maradhasson tanítás végééig, minthogy megint elcibálják. Amikor velem volt, kibírta, de akkor se érdekelte, két perc alatt végzett a látnivalókkal, aztán jött a kérdés, hogy "mikor megyünk". Az osztályprogramokat érthető, hogy nem szerette, mivel ugye mindig csúfolták.
Rajzolással, festéssel, olvasással, minden létező hobbijával való foglalkozást is említettem, hogy kereshetnénk, de azt mondta, ezek mindegyikét egyedül szereti csinálni, otthon, nyugalomban. Rajzol mindenfélét, többek között képregényt, olvas, fest, ír, számítógépes játékot játszik... ezek számára mind egyedüli elfoglaltságok.
Miután szeretett kisállatunk meghalt, gondoltam, talán jó ötlet lenne egy kutya, aki kimozdítaná őt, ismerkedne más emberekkel. A kutyát imádja, de ismeretsége nem lett. Itthon azt mesélte, hogy a futtatóban a nála idősebb korosztályú (leginkább 30-50) felnőttek elbeszélgettek egymással, őt pedig gyereknek nézték, így amikor mondott valamit se ért el senkihez, hagyta a társalgást. Futtatón kívül pedig szintén nem kortársakkal fut össze.
Ezek után én kifogytam az ötletekből, rá pedig nem erőszakolom az akaratomat, mert tudom, hogy ezzel nem érnék el semmit.
Én meg 24 éves vagyok, de még nem volt kapcsolatom, de nem is igénylem. Az is igaz, hogy én Aspergeres autista vagyok, így nekem - úgy érzem -, nincs nagyon helyem az emberek között. Nagyon szeretek egyedül lenni, így nehéz is lenne fiúkkal találkozni. Kissé gyerekesen szoktam viselkedni, ezt pedig a "normális" emberek nehezen tudják megérteni, elfogadni.
Valóban szokatlan, de szerintem semmi gond nincs a lányoddal, ha ő így jól érzi magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!