Irodisták, nem aggódtok, hogy a munkátokból kifolyólag is megközelítőleg sem vagytok/lesztek olyan edzettségi szinten, mint mondjuk egy fizikai dolgozó?

Most felsoroltál két gyakori dolgot ami gyakrabban előfordul az irodai dolgozóknál. Gerincferdülés, elhízás. Ha végeznek a munkában még van erergiájuk bármit csinálni, rajtuk áll hogy sportolnak-e.

De a fizikai munkásoknál is van ilyen. Sérv, izomhúzódások, napégés, esetleg gép vagy nehéz tárgyak okozta sérülések, por belélegzése....Fáradtan mennek haza, és a nap maradék részében pihenésre vágynak.

Tedd mérlegre.

21

Miután az ember a munkahelyén végzett, jön a többi kötelessége. A legtöbben ritkán pihenünk.

Plusz nem mindenkinek hobbija a sport.

Az emberi szervezet a mozgáshoz alkalmazkodott évmilliók alatt és csak az utóbbi 100 évben kell ezt mesterségesen pótolni, a kevés szabadidőnk rovására.

"Pihenésre vágynak", de nem pihennek feltétlenül. Magyarán le vannak merülve. Tudom hogy az átlagembernek van egyéb elfoglaltsága is, és nem mindegy hogy a hátralevő napot hogyan tölti.

Nem kell hogy hobbi legyen a sport. Csak a különbséget akartam mutatni, hogy az irodában senki nme kényszerít arra hogy görbén ülj és hizlaló ételt egyél. És az irodából kilépve több energiája van az embernek.

Egy fizikai munkát végző ember munka után sokkal fáradtabb. Egészségügyi kockázata is több van, mert vannak dolgok amit nem lehet elkerülni.

Csak karótnyelten se jó ülni egész nap.

Ha valaki nincs elhízva, attól még nem feltétlen van jó állapotban a szíve, a tüdeje, az izmai lehetnek gyengék, élhet hatalmas stresszben.

Gyerekkorban kell megszerezni azt a fizikai állóképességet, ami később kondiban tarthatja az embert. Persze akkoriban ezt hiába mondták nekem az ismerősök, éltem a magam elgondolásai szerint. Célom a hobbimnak élés, ami az asztalhoz kötött.

A középiskolát kezdve az első tesiórán kiderült, hogy futásban én vagyok az utolsó. No, akkor kezdtem kijárni az éjszakába futni, de el is ért minden baj, ami tudatlan kezdőt elérhet. Bő vacsora utáni futás, rossz lépés - másnap nem tudtam ráállni a lábamra.

A 4. évben már a legjobb futók közé tartoztam az osztályban. Azóta is szeretek futni, persze már csak 50 méternyit tudok alkalmanként.

Értelmiségi családból származom, ilyen útra szántak a szüleim is, de én a fejemet satnyábbnak éreztem, mint a testemet, fizikai munkát kezdtem, és végeztem 46 éven át. Szerencsére változatos volt a munkám, legalább 33 évnyit örömmel dolgoztam, amire büszke is vagyok.

Az egészségem sajnos sosem volt jó. Gyerekkoromban minden tavasszal beteg voltam. Az évek múlásával egyre kevesebbet voltam betegállományban, pedig de jól esett volna a kevés szabadság mellé még egy kis pihenés! De ha nem muszáj, nem megyek el orvoshoz. Többnyire, gondolom lustaságból.

Amit még megfigyeltem nagyon szűk környezetemben:

- a férfiak jobban bemennek betegen a munkahelyükre, mert ők a családfentartók, otthon meg halálos kimerültségben döglenek.

- a nők hamarabb kerülnek betegállományba, otthon viszont félholtan is vezetik a háztartást.

A lényeg a gyerekkori mozgásra motiválás, de nem úgy, ahogy engem kihajtottak szüleim az utcára, hogy gyerünk, mozogjál egy kicsit, mert akkor csakazértse mozogtam.

A saját gyermekeimet 10 éves korukig vittem kirándulgatni, hogy mozogjanak, nem is voltak olyan satnyák, mint én. A betegségek persze őket is eléri, ha a Sors úgy akarja.

67/F