Mi volt a legérdekesebb, legfurcsább, legijesztőbb dolog, amit erdőben láttál?

Nos, ez nem konkrétan erdőben történt, hanem annak közelében, egy erdő melletti réten, ami nem messze volt a házunktól.

Vígan bóklásztam odakint, rohangáltam a kutyával, mígnem egy igen termetes, szürke nyúl tetemére bukkantam. Nem is tudom ezt hogy fogalmazni, de valahogy olyan fura volt, már csak a szokatlanul nagy (hosszú) test mérete miatt is és bár mozdulatlan volt, ki volt terülve, nem voltam benne biztos, hogy az a valami élettelen, bár meg sem moccant. . Azt tudni kell, hogy gyerekkoromban rettegtem a nyulaktól (nem röhög!) Valami álombeli hozzájuk hasonló lény miatt. Nos, ez jutott eszembe

Szóval lefagytam rendesen, közben feltűnt anyám a kertkapuban és odaszaladtam hozzá, hogy nézze meg. Visszamentünk, de az állat nem volt sehol, még a helye sem, pedig elvileg le kellett volna. Hogy legyen lapulva a fű a súlya miatt. Nem lehet, hogy eltévesztettem a helyet, hiszen egy jellegzetes útszéli fától volt nem messze. Persze megkaptam, hogy csak fantáziálok. És a kutya sem volt segítségemre. Azután már nem nagyon kószáltam azon a részen...

6 éves koromig, valamint később a nyári szünetek alatt minden időmet falun, a nagyszüleimnél töltöttem. Erdő mellett laktak, így a napjaim jószerivel ott teltek. Találkoztam mindenféle állattal, páran meg is ijesztettek. Mégis a legfurcsább jelenséget középiskolás koromban tapasztaltam. A suli a várostól 5 km-re volt, reggel vonattal mentem, de hazafelé, ha csak tehettem, gyalog, a pagonyokon, kiserdőkön át vezetett az utam. A 4 év alatt szinte valamennyi állat személyes ismerősömmé vált, tudtam, merre fészkelnek, van-e éppen kölykük, stb. Azt is láttam, amikor a vidraszülő nekiment a rókának, aki a kicsikre pályázott.

Nos, ha jól emlékszem, harmadikos lehettem, amikor egy elhagyott varjúfészekben egy vörös vércse, és egy macskabagoly költött közösen! Ez azért olyan érdekes, mert normál esetben a sólyomalkatú ragadozó madarak ki nem állhatják a baglyokat, és jaj annak a bagolynak, amit napközben kint érnek. Még fel is másztam megnézni, és valóban két bagoly- és két vörös szeplős vércsetojás volt a fészekben. A fiókák későbbi sorsáról sajnos nem tudtam meg semmit, mert egy komolyabbnak tűnő románc elvonta a figyelmemet, illetve elvette az időmet.

életem első ottalvós tábora, voltunk már vagy nyolc évesek, elvittek minket számháborúzni a birtokhoz tartozó kis erdőbe. valamiért úgy emlékszem szürkület volt, de az nyáron elég későn van, szóval mai eszemmel úgy gondolom inkább vihar előtt jártunk. tudjátok, amikor még világos van, de a levegő gyakorlatilag szürke, nehéz, majdhogynem kézzelfogható. szóval pont ideális kiskorúak horrorsztorijaihoz. valahogy sikerült két barátnőmmel kitendálnunk a saját területünkről, át egy kis földúton, é találtunk ilyen kőoszlopokat, tökre örültünk neki, hogy de, ezek mögé tök jól elbújunk és mindenkit levadászunk... aztán egy ponton összeállt, hogy a görcsök rajtuk megkopott szövegek, és a talaj azért hepehupás, mert egykor sírdombok voltak... (bónusz hogy nekem pl. kiment a fejemből, hogy koporsó is van a világon, tehát tényleg azt hittem, hogyha lesimítanánk a dombokról a homokot, egy csontváz nézne ránk)

később még néhányszor találtam különböző társaságokkal csöveseket, egy halott vaddisznófejet, elhagyott épületet, bunkert bandajelnek kinéző cuccokkal.

nem szeretek egyedül erdőben sétálni, gondolom érthető.

Nem ijesztő csak bizarr. Sertéspestis veszélykor sétáltunk az erdőben ugye kint volt a tábla hogy elhullott vaddisznótetem esetén hívjuk ezt és ezt a számot. Anyámmal végig azzal vicceldődtünk hogy beesünk egy lyukba és megraknak a vaddisznók. Aztán észrevettem egy kis sötét szőrös izét az ösvényen. Repkedtek körötte a legyek is. Hát bazze mindenre számítottam csak erre nem:D

Egy fül volt vaddisznó nélkül. Egy vaddisznófül!

Nem tudom hogy került oda de ott volt és létezett:D