Mi a legijesztőbb dolog, ami valaha történt veletek?

Még kisgyerek voltam, de volt már pár kellemetlen élményem így féltem a kutyáktól. Egyszer húsvétkor elmentünk sétálni én, apám meg tesóm, és a város szélén van ilyen gumis vagy hasonló szerviz, és onnan elkezdett jönni felénk egy pitbull vagy hasonló kutya, támadóan. Apám mondta hogy álljunk be mögé, szerencsére jött egy autós aki észlelte és beállt közénk, utána meg a gazdája behívta a kutyát. Így felnőttként nem hangzik túl komolyan de akkor pár évesen eléggé tele lett a gatya, főleg hogy alapon féltem a kutyáktól.

Mondjuk az is eléggé pánikba ejtett mikor strandon egyszer csak eltűnt a talaj a lábam alól mert nem vettem észre hogy szintkülönbség van, és ellepett a víz, ha nem húznak ki szerintem megfulladok.

Éjszaka közepén arra ébredtem,hogy belecsapott a hàzunkba a villàm.

Felgyulladt a szàmítógép.

Hajnalban még sötétben kinyitottam nyàron az ablakot és berepült a fényre vagy 50 daràzs.

Ez mind akkor történt mikor egyedül voltam otthon.De tudnék még sorolni.

Nyáron egy hétre nyaralni ment a család, nélkülem. Már sokszor voltam itthon egyedül egy-két napot, de ilyen huzamosabb időt még sosem.

Hajnalban indultak, napközben semmi különös nem történt, sütögettem, zenét hallgattam, stb. Késő délután bementem a városba egy buliba. Hajnali kettő körül sétáltam haza egyedül, mert olyankor már nem járt semmilyen busz. Nem egy olyan túl jó környéken lakom, különböző eszement gondolatok cikáztak a fejemben az összes lehetséges szörnyűségről, ami akkor történhetett volna velem az egyik helyi kisebbségi putri mellett. Persze, mondanom sem kell, semmi nem történt velem, de azért bizony komolyan fellélegeztem, mikor beléptem a lépcsőházba. Alkoholtól mámorosan, kilométerekkel a lábamban, hulla fáradtan az első dolgom volt bedőlni az ágyba. Már 4 hónap bőven elmúlt az eset óta, de mai napig tisztán emlékszem, hogy tényleg csak egy hajszál választott el attól, hogy másodperceken belül álomba zuhanjak, majd mint derült égből villámcsapás, futólépéseket hallottam a folyosóról. Annyira szürreális volt a dolog, hogy először nem is tudtam, hogy ez álom vagy én hallucinálok. Ahogy a léptek egyre hangosabbak lettek, egyre lassabbak is. Nem vagyok vallási fanatikus, de hősiesen bevallom, vetettem egy keresztet és Isten kegyelméért könyörögtem. Mint valami kiterített préda, letaglózva feküdtem az ágyon, megmozdulni sem tudtam, konkrétan biztos voltam, hogy perceken belül már halott leszek. Hirtelen meghallottam a fölöttem lakóéknál a szobaajtót nyílni.

Utána már csak annyi van meg a történetből, hogy másnap délután 5-kor ébredek. A szó szoros értelmében kiütöttem magam a pánikolással.

Most így leírva kis hülyeségnek tűnhet és tényleg az is, de akkor ott lenni a helyzetben és megélni ezt eszméletlen volt.