Szerencsés és kevésbé szerencsés emberek. Aki utóbbi, és ez családban már több generációs, lehet változtatni? (hosszú sztori)
Mostanság gyakran jut eszembe egy fiú általánosból. A fiú családja mindig tehetős volt, van anya és apa, plusz két testvér, akikkel ritka jó a kapcsolata. Tehát megfelelő családmodellje és anyagi háttere van. Biztos vannak nehézségei, egy óvodásnak is vannak, miért is ne egy fiatal felnőttnek ne lennének. A fiú sokra vitte, vívásban kiemelkedő eredményeivel más országokba jutott versenyekre, van önbizalma, és a kinézete régen se volt rossz, de mára egyenesen olyan, mint a könyvekben szereplő álomfiú.
Az én családom óvodásként ment szét. Anyám és apám soha nem házasodtak, anyám mondhatni elhagyott óvoda vége felé, apám nevelt fel. Apám bútorkészítő cége tönkrement, sok évig voltunk szegények, aztán talált munkát, ahol kilenc évig volt, csakhogy ez idő alatt én már depressziós voltam az iskolai csúfolások miatt, apám állandó idegessége miatt, a nem vérrokon, velünk élő "családtag" miatt, anyám miatt... a stresszt akkor kezdtem evésbe fojtani, amitől mára a 164 centimhez 75 kiló társul. A depresszióból kijöttem ugyan, mégsem teljes az élet. Apám mondta, a családunk ilyen átkozott, enyhén szólva szerencsétlen, és látom rajta, hogy tényleg így van, pedig kitartó, találékony és okos ember, minden helyzetben feltalálja magát, megold mindent, aztán jön az újabb "adag". Én ezt nem akarom. Mondta, valószínűleg én "öröklöm", amikor meghal, bár reméli, nem. Én is remélem.
Anyámmal van újra kapcsolatom, de mint anya, az érzés nincs meg, ami nem meglepő. A "családtag" meghalt, nincs jelen az életünkben, apámnak egész jól fizető munkahelye lett.
Próbálok és szeretnék változtatni. Egyáltalán nem ronda az arcom, "csak" le kéne adnom 20 kilót, hogy legyen némi önbizalmam, amit általánosban porig romboltak.
Anyám családjában hasonló volt a helyzet. Ő eldöntötte, szeretne kitörni ebből a "családi átokból", és mondhatni, sikerült, mert boldogabb.
Nekem is sikerülhet megszabadulnom a sajátomtól?
Ééés igen, tényleg kijöttem a depressziómból, csak mostanság sötét idők vannak a vizsgák miatt és minden negatív összegyűlt... ^^'
válasza:EMBER! (vagy asszony, nem derül ki... :) ) ! A saját szavaiddal irod le, hogy olyan emberkehez hasonlitod az életedet, akik olyanok, mint a MESEBELI herceg!
Vannak ilyen emberek, (sőt, általában az én megfigyelésem szerint is) komplett családok. De nem csak az ő életük lehet boldog!
Az én családi hátterem, történetem, paramétereim viszonylag sok ponton hasonlitanak a tiédhez. Még abban is, hogy nekem is volt egy ilyen már-már imádott mesebeli szőke hercegem, akihez annyira, de annyira jó lett volna felérni, tartozni, de nem sikerült...
Végül én is ugyanolyan "nyomi" peches szürke ember lettem, ahogy a családomban mindenki, és mégis - boldog vagyok!
És tudod miért? Mert mostanra rájöttem, hogy én ott, és úgy vagyok a helyemen, ahol és ahogy, és nem vágyom másik, sikeresebb, csillogóbb, mesebelibb élet után. Viszont megbecsülöm azt, amiben több vagyok, mint a legtöbb mai, felszines ember: hogy képes vagyok itélkezés nélkül, jó szándékkal viszonyulni más emberekhez, hogy mélyérzésű vagyok, hogy fontosak az erkölcsök, hogy van hitem.
Megbecsülöm, hogy - talán cserében a sok pechért, sok kompromisszumért, és ezeknek a békés elviseléséért - a Teremtő mindig meghallgat és megsegit. Ez valójában egy olyan biztonság, amit 1000 mesebeli csillogó életért sem cserélnék el.
Persze lehet, hogy te nem vagy hivő, vagy neked ezek a dolgok nem jelentenek sokat. De attól még neked is akkor lesz a legboldogabb az életed, ha megtanulod elfogadni és szeretni asaját helyedet, a saját sorsodat. Ha békével tűröd a pechet is, akkor méltóvá válsz az áldásokra is.
válasza: válasza:Az én esetemben is hihetetlenül szerencsétlen az apám és az anyám.
Apám pedig, persze nem tökéletes, de sokat küzdött. Az álmai a szeme előtt hullottak szét és úgy eleve nem sikerült neki semmi se.
Anyám meg konkrét elmebeteg.
Apai Nagyszülők neveltek, ők még szerencsésebbek voltak, de... Nem igaán. Főleg Nagymamám az egészségével...
Egyelőre az én életem is úgy indul, mint a szüleimé: semmi se jön össze, pénzassan semmi, egyre elmebetegebb vagyok.
Őszintén: nem tudom, van-e kitörés.
Meg kell próbálni, mert talán könnyebb tükörbe nézni, de...
válasza:A döntéseinknek mindig van valamilyen következménye.
A következményekből levonhatunk tanulságokat, és ha szükséges új utakat választunk ha látjuk, hogy valami nem jól működik.
Gyerekként levonhatunk tanulságokat az előttünk haladó, vagy az ő előttűk haladó generációk életútjából. Azaz a szüleink, nagyszüleink és a velük azonos korúak életéből. Megfigyelhetjük még azt, hogy az ismeretségi körünkből, milyen jó példát tartunk követésre érdemesnek. Sokan a bibliai útmutatót tartják helyesnek.
Tehát beleeshetünk az elődeink hibáiba, de tudatosan választhatunk más utat.
Legyen az èletedben, szeretet, öröm, és békessèg!
Szeresd magadat (nem az önzésig!) fogadd el magad, mert egyedi, értékes vagy. Ha kiegyensúlyozódtál ebben akkor vonzóvá válsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!