Volt már olyan érzésed, hogy tudtad, hogy végre minden összejön, de aztán hirtelen széthullt minden, amit eddig fölépítettél?

Ó, ha nekiállnék mindet felsorolni, jó pár napig tartana. :D

Nekem úgy összességében véve, fogjuk rá, hogy minden jó volt eddigi életem során, kivéve a szerelem dolgot. :D

2011-ben megismertem valakit, akivel már az együttélést tervezgettük, neveken gondolktunk stb, szóval úgy éreztem, hogy révbe értem. Minden tökéletes volt, mint a mesékben. Aztán tavaly pont a szülinapomon közölte velem, hogy ő már nem úgy érez irántam, még rég. Már csak mint barátot szeret. Na ott összedőlt minden.

Még most is szomorú vagyok a dolog miatt, de próbálom elterelni a figyelmet róla. Ismerkedem, lefoglalom magam meg ilyesmi. Fontos, hogy az ember ne adja fel.

Legyen az bármi, munka, barátság, család, szerelem... Az élet egy harc, amit nap mint nap megvívunk. :)

Hát, szerintem valahol ilyen az élet, folyamatos újrakezdés. Lényeg az, hogy a széthullás utáni időszakra átmenetileg kellenek kisebb-nagyobb célok, akár napi szinten, akár heti-havi. Olvasás, társaság, tanulás. Valami amit csinálok hogy eltereljem a figyelmem, legjobb ha olyan amit később kamatoztathatok.

Általában a legrosszabbak azok, mikor barátnőm sincs, egyetem sem megy, meló se nagyon akad. Fordítva meg leginkább kiegyensúlyozott akkor vagyok, mikor minden renden van, mind magánéleti, mind munka, tanulás téren.

Szerintem az a lényeg, hogy mindig legyen 1-2 B terved, hogy ha valami ugrik, akkor tovább tudj lépni arra, és úgymond magadban, mások nélkül is boldog legyél, és céljaid legyenek, amiket akkor se dobj el ha más kerül az életedbe.