Szerintetek mit lehet tenni egy ilyen helyzetben (hosszú lesz a sztori. és azt hiszem, bonyolult is)?

Nem is tudtam, melyik témába írjam, de itt talán elfér...

A történetemben (és problémámban), ami valós, megváltoztatom a neveket. És előrebocsátom: tudom, hogy nagyon-nagyon meg kell gondolnom, mit tegyek. Még egy kérés: ha lehet, inkább akkor írj, ha pozitív ember vagy, mert a pozitív emberek reálisabban látják az ilyen dolgokat. :) A negatív emberek csak rámondják, hogy "menekülj", de ezt nem tartom tökéletes megoldásnak. Jól esne remek indokokat olvasni. :) Előre is köszönöm szépen, és íme az én történetem:

Egyik évben pincérkedtem egy helyen, ahová rendszeresen eljárt két német: Eric és Julia. Mindenki úgy tudta, hogy ők ketten csak barátok, és jelét sem adták annak, hogy bármi lenne köztük. Eric mindig kérte a főnökömet, hogy hadd szolgáljam fel nekik én a kaját+piát, és mindig adott valamennyi jattot, ahogy illik egy étteremben. Egy idő után úgy kaptam a jattot, hogy hosszasan fogta a kezemet, vigyorászott, meg hasonlók, aztán amikor indult vissza Németországba a nyaralásáról, akkor telefonszámot cseréltünk, majd Viberen beszélgetni kezdtünk. Én kedveltem őt, ő engem, szóval tavaly megbeszéltük, hogy eljön hozzám, aztán együtt is nyaraltunk, meg többször meglátogatott, stb.

A nyaralás alatt megismerkedtünk 3 magyar családdal (legyenek: Lindáék, Kittiék és Máriáék). Kedves emberek, mindenkit megkedveltem.

Ősszel azonban szakítottam Eric-kel, úgy éreztem, hogy nekem nem megy vele (NEM a távolság miatt, hanem csak nem szeretem őt úgy igazán).

Idén Lindával beszélgettünk, hogy mindegy, hogy mi nincs köztem és Eric között, mi azért találkozhatunk, így megbeszéltük Kittiékkel és Máriáékkal is, hogy akkor találkozunk újra ott, ahol tavaly.

Ekkor mondta Linda, hogy "de Eric is ott lesz AKKOR". Mondom "nem baj, felnőtt emberek vagyunk (szerintem), emiatt nem kell aggódni". Erre Linda: "de Ericnek van hét éve egy felesége (Julia!!!), aki szintén ott lesz". Én: "sebaj, még mindig tartom magam ahhoz, hogy felnőttek vagyunk, nem lesz baj". Linda: "szerintem Kitti (főleg) és Mária arra számít, hogy majd nagy botrány lesz, mert ők is tudták már tavaly is, mi a helyzet Eric-kel és Juliával, még sem szóltak". (Lindának meg bűntudata van, hogy nem szólt akkor.) Ez kicsit szíven ütött, ám egyben Linda őszintesége jól esett.

Tudni kell, hogy Eric nekem tavaly mondta, hogy anno, amikor Juliával jártak abba az étterembe, Julia folyton nyafogott miattam neki, hogy "hát de ez csak egy pincérnő". Szóval azt vágom, hogy Julia nem bírt engem, de úgy tudtam, csak barátok, semmi több. (Mondjuk jó hülye voltam, hogy ezt elhittem, de honnan is tudtam volna, hogy megy ez "németéknél"? Nem ugyanaz a kultúra a magyar és a német, lehet ott másképp végülis.)

Nem Erictől félek, hanem attól, hogy Julia balhézni fog, és attól, hogy Kittiék és Máriáék tényleg ezt várják.

Én nem érdeklődöm Eric iránt, de annak nem látom értelmét, hogy emiatt ne nyaraljak, vagy hogy emiatt fölöslegesen felvegyem a kesztyűt a nejével (aki - Eric tavalyi elmondása szerint - elég bolond nő). Van megoldás vajon arra, hogy mindenki jól járjon? Csalódott vagyok, és kicsit bosszúszomjas is Kitti és Mária miatt (amiért nem szóltak semmit) - ennek ellenére képes volnék barátsággal közelíteni feléjük, elvégre nem ők az egyetlen balhé-szerető emberek a világon. :)

Szóval mit tennétek a helyemben? Elmennétek nyaralni oda, és remélnétek, hogy kulturált viselkedéssel bármely kellemetlen helyzetet elkerülitek/megoldjátok, VAGY inkább visszakoznátok? Vagy elmennétek, de próbálnátok minél kevesebb időt tölteni Kittiékkel és Lindáékkal, amennyiben esély van arra, hogy Eric és Julia is megjelennek a társaságban? Egyéb ötletek (ha vannak)?

Még egyszer hangoztatnám: én arra számítok, hogy "mind felnőtt, kulturált emberek vagyunk". :)