Annyira gyűlölöm a testem, hogy utcára sem megyek ki. Ebből még van kiút?

Agyturkász?

Vegyél már vissza az arcodból csajé, kicsit több tiszteletet, pláne hogy láthatólag rászorulnál, mert elég komoly mentális problémáid vannak!

Most nem állok neki győzködni, hogy nincs veled semmi gond, és hogy hallgass azokra, akik szerint szép vagy. Ez már nekik sem jött be.

Jó, oké, elhiszem neked, hogy egy undormány vagy. És akkor mi van? Egyrészt, nem egy olyan embert ismerek aki "undormány", mégis jószivű/intelligens/kedves ---> értékes ember, akikkel gazdagabb a világ. És ismertem olyanokat is, akik kivül szépek voltak, akár egy cimlapon is megállták volna a helyüket, de gané, szar emberek voltak, akiktől csak rosszabb hely lett a világ.

Ez az egyik.

A másik. Amit nem szeretsz magadban, azon lehet változtatni. Frizurával, ha lány vagy sminkkel, ha fiú vagy, arcszőrzettel rengeteget lehet javitani is, ronatni is az összhatáson. A testeden szintén lehet, nem csak objektivan, fogyással/hizással/edzéssel, de optikailag is, a megfelelő fazonú-méretű-szinű ruhákkal.

A szépség egyharmad részt adottság. Ezen nem tudsz változtatni. Egyharmadrészt belső kisugárzás, ami akkor lesz pozitiv, ha meggyógyitod a lelkedet. És egyharmad részt rafinéria, művészet, tudomány, szinház (értsd ezek alatt azt, amit az előbb irtam)

Vagyis ne úgy tekints magadra, mint "undormányra", hanem legrosszabb esetben is úgy, mint egyharmad rész "undormányra", és kétharmadrész formálható alapanyagra és lehetőségre. :)

És higgy magadban.

Amúgy én is jártam a te cipődben, és mostanra pedig elégedett vagyok a kinézetemmel. Küzdöttem érte. Ahol valós orvosi probléma volt a háttérben (anyagcsere zavarom volt, súlyproblémáim, ritkult a hajam, stb) ott addig jártam utána, mig ki nem kezeltek belőle, ahol úgy éreztem előnytelen vagyok, ott addig kerestem a stilusomat, amig nem korrigáltam végül a hiányosságot.

És sikerült, és jól érzem magamat a bőrömben. De nem sikerült volna, ha nem hittem volna el, hogy én is lehetek "szép".

A lelked háborog.

Amúgy nálam úgysem lehetsz rondább.

Én tényleg a kutyának sem kellek.

Mégis boldog vagyok;)