Volt már olyan, hogy felnőtt életetekben kigunyoltak/kinevettek titeket azért mert sírtatok?

Velem egyszer fordult csak elő, hogy nyilvánosan sírtam a buszon, de csak úgy hang nélkül, csak a könnyeim folytak, azt nem bírtam visszatartani. Nem tudom, hogy észrevette-e egyáltalán valaki, mindenesetre nem reagált senki semmit. Ezen kívül még a párom előtt sírtam 3-szor (ebből egyszer együtt sírtunk), ő mindig megvigasztalt.

Szóval velem még nem volt ilyen felnőttként, gyerekkoromban viszont sokszor, még anyukám is kigúnyolt, hogy milyen csúnya vagyok sírás közben...

21/L

Én nem tudom 100%-ig felnőttnek nevezni magam 19 évesen, inkább csak a határán vagyok. Nem nevettek még ki és nem szégyen, persze mások előtt nem szoktam sírni, de volt egy rosszabb időszakom, amikor random sírógörcseim voltak emberek között. Nem nevettek ki.

Ha valaki megteszi, az csak cukkolni akar. A sírás nem szégyen, akár férfi vagy akár nő!

Sajnálom, amiért sírtál, remélem minden rende jön! :)

Pár éve egy 9 éves papagájom pusztult el, daganata nőtt, amit sikeresen leműtöttek, de a műtét utáni megfigyelés alatt komplikáció lépett fel. Tojás kora óta ismertem, nagyon hozzám nőtt. A munkahelyemen voltam, amikor felhívtak az állatorvostól, hogy nem tudták megmenteni. Nem bírtam megállni a sírást. A kollégáimnak eszükbe sem jutott kigúnyolni, részvétet nyilvánítottak, azt is kérdezték, nem akarok-e hazamenni előbb.

Irodai munkakör volt.

Igen, volt. A főnököm, kollégáim, anyám...

40L

Mivel mások előtt nem szoktam sírni, nem történt ilyen, de van ismerősöm, akiből kinézem ezt a reakciót.

(21/L)