Önállósodás és a spórolás a jövőre? Vállaljak munkát hajléktalanok otthonában,12 órában (07:00-tő 19:00), hogy elkezdjem? 18/L
Idén szerzem meg a szakmámat, ami szoc gondozó és ápoló. Nem ebben szeretnék elhelyezkedni. Következő tanévben 2 éves érettségi, utána reményeim szerint egyetem, vagy rosszabbik esetben masszőr képzés.
Vizsga után nem kell bemenni, így egy hónappal több lesz a nyári szünet, végre először gyakorlat nélkül, amit nem szeretnék elfecsérelni.
Egyre inkább nem bírom elviselni apámat, ami kicsiként és fiatalabb tiniként nem zavart, attól mára belül felrobbanok.
Apám mindig jót akart és akar nekem, viszont pont ő húzott le a leginkább azzal amiket mondott nekem, akaratlanul. Túlféltő, máshogy kellett volna bizonyos dolgokat, szavakat, hozzáállás, türelem, stb. A magam sajátos módján szeretnék önállósulni, mert nagyon apámtól függök, már inkább csak anyagilag. Ahhoz képest, hogy mindig azt mondta, próbálkozzak, legyek önálló, amikor valamit a magam módján csináltam meg, nem a könnyebbik úton, ahogy azt javasolta, hallgathattam a kiselőadást, hogy minek úgy csináltam. Pedig neki is hülyeségeket kellett csinálnia ahhoz, hogy odajusson probléma megoldásilag, ahol most van, nem a legjobbnál kezdte.
Azt mondta, ne menjek 12 órázni, a nyári szünet nem arra való, inkább kifizeti nekem azt a pénzt, pedig nem vagyunk milliomosok. Nade ezt nem akarom, hogy Ő fizesse. Mekibe nem akarok menni, undorom van attól a helytől a súlyfeleslegem miatt. A hajléktalanok otthonában tettek ajánlatot, hogy mehetek dolgozni, ha szeretnék. 1-2 hónapra mennék, ha más nincs.
Majd szeretnék egyetemre vagy főiskolára menni, kollégiumba, hogy "megtaláljam önmagam", szerintem jót fog tenni, ha egy kicsit távol maradok apámtól, akármennyire szeretem és számíthatok rá.
Belevágjak majd ebbe a munkába, vagy jobban járnék valami mással?
Csak arra kellene a pénz, hogy ruhákat, könyveket, ami kell, megvegyem. Nem elköltözni szeretnék, az, ha meg is teszem, odébb van.
Szerintem jó, ha lesz egy kis gyakorlatod abban, amit tanultál. Akkor is, ha nem pont ezzel akarsz foglalkozni.
És az 1-2 hónap munka után még mindig lesz szüneted.
Menj csak bátran dolgozni, tanulsz, tapasztalsz, lesz vmi gyakorlatod.
Apádnak ezt mond el,megfogja érteni.
Hajléktalanok otthona mégsem lesz jó... Az egy dolog, hogy 12 óra a munkaidő, de az út oda 1 óra, tehát vissza is, így a végén ott vagyok, hogy 14 óra ment el az életemből. A koránkelést, merthogy egy óra kell amíg elkészülök nyugiban, plusz a reggeli kutya sétát bele se számoltam. Nem tudom, mennyit keresnek, azt igen, hogy a kórházban dolgozóknál többet (nővérszobában beszélgettek erről). Ha tegyük fel, keresek 200 ezret, szép pénz, de úgy sem éri meg, hogy több mint 14 óra elmegy az életemből.
Másik ötletem, hogy az egyik tanáromat megkérdezem, aki szokott takarítani másoknál, hogyha megbízik bennem annyira, ajánljon be valakinél, hogy mehessek. Illetve házi segítségnyújtásban az egyik gondozóval nagyon jóban vagyok, felvetem neki, hátha kell a rábízott néniknél takarítás. Ismerem a néninek, szóval nem lennék idegen nekik.
Nem nagy dolog, nem állandó, de a semminél több, és marad életem.
Egyébként apám most nem mondta, hogy ne csináljam. Nem tudom, mi változott előző tanév óta ez ügyben.
Bármilyen munkát vállalsz, az a javadat fogja szolgálni. Nem csak a pénz miatt, hanem a tapasztalatszerzés miatt is. Ajánlom, hogy Diákmunka Szövetségen keresztül helyezkedj el. Ők is sokféle munkát tudnak ajánlani.
A 12 óra az embert próbáló, bár kérdés, hogy pontosan mit is kellene csinálni?
Egy apuka, sokszor jobban félti a lányát, mint egy anya, hiszen jobban ismerheti a férfiak nőkhöz való viszonyait.
Ez azt jelenti, hogy szeretve vagy.
Próbáld így elfogadni a megnyilvánulásait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!