Volt már olyan, hogy felnőtt életetekben kigunyoltak/kinevettek titeket azért mert sírtatok?

Férfi vagyok, nem szoktam sírni, ha mégis nagy ritkán előfordul akkor nem mások előtt és nem is mondom el senkinek

(Mielőtt jönne a lepontozás vagy beszólogatás, nem a nagy arcom miatt nem sírok, hanem mert nem megy, így alakították az évek. Nagy ritka, amikor sikerül, pedig sokszor jobb lenne.)

Eddig felnőttként csak a legközelebbi barátom, az anyám és a pszichoterapeutám előtt sírtam. Ők nem gúnyoltak ki. Más előtt nem sírnék, kivéve a majdani feleséget, gyereket.

39F

Nem tudom, ez mennyire számít, mert még nem biztos, hogy hivatalosan "felnőtt" voltam, de gimiben volt egy tanárunk, aki gyűlölt engem és a tantárgyából (történelem) is szar voltam (amiről amúgy tett is rendesen..). Egyszer írtunk egy témazárót, amire kb. egy hetet tanultam és tényleg úgy éreztem, tök sok mindent tudok, de végül egy csomó olyan kérdés volt benne, amik így a tananyagban se voltak benne és hát szarul is sikerült, épp meglett a 2-es. És hiába voltak jó páran, akiknek nálam is rosszabb lett, engem így kiemelt az osztályból és kb. 10 percen keresztül beszélt rólam, hogy hát ő el se tudja a dogám alapján képzelni, mi lehet a fejemben, meg hogy úgy hallotta más tanároktól, minden másból jó tanuló vagyok, csak töriből nem, szóval ebből is látszik, hogy hiába tudja valaki "jól használni a számológépet meg a periódusos rendszert", ha mellette nem tud logikusan gondolkodni, meg ilyenek. Végül amikor abbahagyta, csendben elkezdtem sírni és pár perc múlva észre is vette, ahogy a barátnőim ott vigasztalgatnak, mire jó hangosan, hogy mindenki hallja, odaszólt nekem, hogy "Most ezért mit bőgsz?? Nem az oviban vagyunk!", amin néhány osztálytársam is nevetgélt egy sort.

17 vagy 18 éves voltam.

22L