Az emberek mennyire örülnek az ilyen "hogy vagy", "milyen volt a hétvégéd" típusú kérdéseknek?

Alapvetően mozgalmas és relatív izgalmas életem van, így nem jön elő belőlem zsigeri frusztráltság ilyen kérdések miatt.

Nyilván nem ugyanazt válaszolom egy idegennek meg egy barátnak, de nem is kapom fel a vizet.

Ha néha megkérdezi valaki, hogy vagyok az jól esik. Nyilván udvariasságból teszi, de jól esik, hogy udvarias akar velem lenni. Nyilván ha valaki, egy nap vagy százszor faggat azzal, mizu? Miújság? Hogy vagy? Mi jót csinálsz? Hogy telik a napod? az tolakodó tud lenni. Ha valakit nem birok, nem kérdezem meg, mi van vele, de ha éppen nem vagyunk rosszban, akkor nem hiszem hogy olyan megterhelő lenne elmondani, hogy "ahh tegnap hulla voltam, azonnal aludtam is mikor hazaértem". Nyilván nem kell elmondani, azt, hogy milyen párkapcsolati problémáid vannak, vagy hogy jövő hónapban műtik a testvéredet, de nehogy már egy udvarias gesztus idegesítő legyen. Pedig mennyire panaszkodunk, hogy mindenki csak magára figyel, erre tessék, még kiderül van akit egy szimpla "hogy vagy" is földhöz vág. Nekem jól esik, ha valaki érdeklődik, én is érdeklődöm aki nekem szimpatikus, és ki tudja, lehet egy ilyen kérdésből kerekedik ki egy komolyabb beszélgetés.

De nyilván nem sértődöm meg, ha valaki nem kérdezi meg, ha nagyon jóban vagyunk, akkor úgy is elmondjuk, ha meg csak köszönőviszonyban vagyunk, és egy helyen dolgozunk, úgy is lesz valami téma.

Ez nem a beszélgetésről szól, hanem a figyelmességről

Szerintem ez nem figyelmesség. Legalábbis nekem a figyelmesség specifikus. A szándék nálam nem számít, mert az csak színház.

Ha valaki a barátom, azzal megosztom már előre, mi lesz hétvégén, tehát nem kérdez olyat, hogy "mi volt?", hanem konkrétan tudja, hogy azt kérdezze, "milyen volt a futóverseny?".

A legritkább esetben figyelmes az ilyen ember. Általában magáról akar beszélni, és előtte megkérdezi, vagy unatkozik, és másokat beszéltet, vagy rosszindulatú, és összehasonlítgat.