Komolyan megéri hogy mások döntsék el hogy milyen életünk legyen?

"Nem rég léptünk be 2010-be most még 2020-ba fogunk"

Az 10 éve volt.

10 év rengeteg idő, ha kihasználod és nem elpazarlod feleslegesen.

Ennyi idő alatt gyökeresen meg lehet változtatni egy ember életét.

„Hogy munkára vannak kényszerülnek az emberek mert anélkül éhen halnának. Hány olyan kétségbeesett ember mondta már nekem hogy nem látja értelmét mert hogy minden napját a munkahelye tölti ki.„

Ha pár évezreddel korábban születsz, akkor is mindennap küzdened kellett volna, hogy valahonnan kaját szerezz. Csak még a mai „kényelem” is hiányzott volna. Persze azzal egyetértek, hogy magát csalta csapdába az emberiség a pénz kitalálásával, és totál felesleges dolgok szükségesnek beállításával.

Azt mondjuk végképp nem értem, miért zavar, hogy 100 évvel a halálod után mi lesz a testeddel. Próbáld meg másképp felfogni: visszaolvadsz a természetbe, táplálékként szolgálsz más élőlényeknek. Lehet, hogy sokak életében ez a legnemesebb cselekedet. :)

Te pazarlod a drága időt azzal, hogy valami hasznos elfoglaltság helyett butaságokon gondolkozol.

1. Senki nem kényszerít munkára. Kukázz, kéregess!

2. Tanulj, hogy olyan munkád lehessen, amit szeretsz, és már az se lesz szenvedés.

3. Van sok hétvége, ünnep, szabadság, amikor lehet pihenni, kikapcsolódni, a hobbidnak élni.

Azt meg pont letojom, hogy a halálom után mikor barnul meg a bőröm a vas oxidációjától.

Csak akkor döntenek mások az életedről, ha hagyod nekik. Az életnek akkor van igazán értelme, ha aszerint éled, ahogy te szeretnéd.

10 év pedig rengeteg idő. 10 éve egy budapesti általános iskolában bénáztam matekon és adtam elő színjátszón. Ma pedig Firenzében vagyok egyetemista, és már annyi mindent elértem, amit el szerettem volna, és továbbra is annyi tervem van.

Az idő amúgy szerintem az időseknek telik a leglassabban. Mármint mondjuk az én elmúlt 5 évemben rengeteg változás és újdonság volt, míg a nagyszüleimében semmi.

Rettegek a haláltól. Épp ezért nem szeretném arra pazarolni az életem, hogy emiatt aggódok. Nem foglalkozok azzal, hogy mi lesz a testemmel, miután meghalok. Nem foglalkozok az idő telésével, mert minden napot úgy kell megélni, mintha az utolsó lenne. Nem fogok a halál tényével árnyékot vetni az életemre.

21/L