Komolyan megfordult a fejemben hogy nyilvánosságra hozom? Ti mit tennének.
Élsportoló vagyok, utánpótlás válogatott szinten. Hogy is mondjam kissé besokalltam, tudtam hogy nem egyszerű dolog,de mégis bevallaltam. És úgy érzem, hogy felnőttem , amióta elkezdtem (6evesen) mindig kaptam a pofonokat. Kicsit nagyot és belekeveredtem egy csúnya egyesületi balheba (bíróság előtt is van egy része) . De egyszerűen csalódtam az egészben. Továbbra is imádok mozogni, csak úgy érzem kinyílt a szemem, és rohadtul nem tetszik az amit látok.
Valószínű szakember segíthetne,de irodalmi vénám miatt úgy döntöttem elkezdtem megírni a "történetem". Egyfajta önterápia ként. Azonban folyamatosan történnek olyan események ami miatt legszívesebben egyből kiadatnám. De félek mert még mindig benne vagyok a sport industry-ban és úgy érzem ebből hátrányom származhat. Egyszerűen kettő végletet érzek benne , vagy hatalmas siker vagy buktam mindent.
Maga az írás úgy érzem jól sikerült eddig és eredeti, valami új,de még készül. Furcsa újra élni az eseményeket.
Igazából lenne egy másik kérdésem is. Kinek mutassam meg először? Szüleim elfogultak lennének. Van kettő nagyon jó felnőtt barátom,de szerintem ők sem tudnák tiszta fejjel nézni. A korosztályom pedig nem tudom mennyire érezné át.
Őszintén szólva az jutott eszembe,hogy odaadom az egyik tanárnőnek, aki tanított, és megkérem , hogy adja oda egy kollégájának elolvasni, és mondjon véleményt róla. Névtelenül juttatnám el, és szívem szerint idegennek , aki maximum látasból ismerhet,de nincs vele kapcsolatom.
Felmerült,hogy a férfi felnőtt barátomnak adom oda. Nagyon szeretem (nem romantikus módon) és baromi intelligens itt az a bibi, hogy ő az utóbbi időben elég nagy szerepet kapott a sztoriban így mindenképp szerepelni fog benne.
Ezen agyalok,minden szavát jól esik leírni és szívem szerint világgá kurtolném , hogy nézzétek ilyen a világ, vannak ilyen emberek is.
Szerintetek mi legyen?
Ha ilyen ütemben haladok tavaszra kész lesz. Majdnem 10 év után a sportágban és 13 éves 'sportmúltam ' miatt dől belőlem a szó. Tulajdonképpen két és fél éves korom óta állandóan mozgok.
Nagyon örülnék ha valaki tudna tanácsot adni.
Egy 17 éves lány.
1. Ezt soha nem tudhatod. De valahol el kell kezdeni mindenkinek. Legalább megpróbálja, azzal sincs baj, esetleg még jól is sikerülhet.
Bár én nem igazán értem az egészet.
Amit leírtál, abból is alig lehet kihámozni, amit akarsz kérdezni, nagyon csapongó.
Ettől függetlenül lehet érdekes a történet, és csak jó szerkesztés kell, hogy összeálljon.
A helyedben először a szüleidnek mutatnám meg, nem baj, hogy elfogultak, de biztos lesznek olyan érveik, amikbe bele sem gondoltál, aztán jöhet mindenki más...
Opsz előbb elment..
Szóval nem lehetnek a karakterek felismerhetőek, ráadásul ha ilyen céljaim lennének még a sportágat, az országot és az időbeliséget is változtatnám.
De ha te élsportoló vagy, akkor csak van sportpszichológusod, főleg gyerekeknél, tiniknél fontos, hogy segítsen feldolgozni ezt a nehéz világot, meg a sok ocsmányságot, ami mögötte van.
Inkább vele konzultálj, mert egy regénnyel olyan szart boríthatsz a nyakadba, ami m~g jobban tönkre tehet.
Az irodalmi részét tekintve, ha olyan kusza érthetetlen és rosszul központozott, mint amit ide böffentettél, akkor értékelhetetlen.
Viszont ha elég bulváros a sztori és vállalod érte a felelősséget, akkor találsz olyan írót, aki a megfelelő formába önti, a többi része meg már jogi kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!