Elöfordult màr veletek olyan hogy zarva volt amit akartatok? Ez nektek katasztrofa?

A baratommal par honapja vagyunk csak együtt.

En àltalaban ugy intezek dolgokat ahogy idöm engedi, ha tudok, akkor elmegyek boltba könyvtarba postara, a telomat intezni stb, ha nem tudok akkor nem.

Ezt nem elözi meg semmifele szervezes, nem nezem meg a nyitvatartasokat, nem vezetgetek hataridönaplokat, ha pl valahol ebedszünet van okes akkor intezek mast, vasarolgatok.

Egyszer elkisert a baratom. Gondoltam addig beugrok a tb hez is ha van idöm. Zarva volt, ok, elolvastam mikor lesznek es lazàn mentem voöna tovabb, erre a kicsit amugy aluliskolazott baràtom elkezdett szànni meg sajnàlni, szinte dràmàt cainalt a helyzetböl, kezdtem alàzonk is érezni a szitut mintha egy utolso balfék szerencsétlennek nézne, es ezért sèrtö is volt.

És abszolut nem ment neki àt hogy en legyintek az egeszre , örülök annak amugy is hogy van idöm nem a suliban kell még lenni, vagy akàrhol, vagy sebaj akkor tudok mast intezni. Plane a TB mellett lakom barmikor be tudok szaladni ujra.

Totàlisan egymas mellett beszeltünk el. Abszolut nem fogta fel hogy nalam ennek nincs jelentösege, tovabbra is szànni valo balfékként kezelt.

Amugy szamtalan ilyen miatt kezdem nagyon ugy érezni hogy nem illünk össze.

Vagy màsok is dràmàznak ilyeneken?