Előfordult már veled, hogy valamiből nagyon jól jöttél ki, ami kezdetben veszett ügynek látszott?

Háát, igazából ez felfogás és alkalmazkodás kérdése, szóval legtöbb esetben mindig jól jövök ki... Persze van, hogy hosszabb időbe telik minden, de általában a végeredmény mindig pozitív jellegű.

Nem tudom, ilyen sztorira gondolsz-e, de talán megteszi. Az első munkahelyemen még csak pár hete dolgoztam, és a főnököm nagyon tapló módon beszélt velem, mikor elszúrtam valamit (én elég fiatal voltam, húszonéves, a főnök már jóval 40 felett). Baromira kellett a munka, ugyanakkor azt is éreztem, hogy ha ilyen stílusban fog velem beszélni, abba tönkremegyek előbb-utóbb. Így hát úgy döntöttem, nyíltan beszélek vele, elmondtam, hogy szeretnék itt dolgozni, viszont ezt a stílust nem fogom tudni elviselni. Ennek az eredménye az lett, hogy a legjobb viszonyba kerültünk a főnökömmel, sok évig dolgoztam még ott, jókat dumáltunk, kikérte a véleményemet, stb. A kollégák elárulták később, hogy előttem minden csaj csak max. fél évig bírta a főnököm stílusa miatt.

Akkor jó! Közben az ugrott be, hogy ez a munkahelyi sztorim hasonlít a medvés viccre („Medve, lehúznál a halállistádról?” „Persze!”). :)