Nem tartjátok nagy gyökérségnek azt, hogy mindenszentek napján is vannak olyanok, akik ahelyett, hogy a temetőben lennének az elhunytakat gyászolni, vagy a családjukkal, a városban flangálnak, vagy étteremben/konditeremben/egyéb hülyeségekben vannak?

buliznak halottak napján, ide kellett volna születned

[link]

Eléggé maradias gondolkodásod van kérdező! Mit foglalkozol azzal, hog, ki mit csinál?! Foglalkozz inkább a saját dolgoddal, mint hogy itt osztod az észt!

Mellesleg te beszélsz gyökérségről, amikor ilyen hülye kérdéseket rakol fel.Akkor te miért nem vagy a temetőben? Talán onnan netezel?

+ akiket látsz, talán több száz km-re élnek a városuktól, falutól, ahol halottai vannak, és már volt pár hete vagy ezután megy.Vagy vidékről ment és beültek enni.

+ezzel nem zavar senkit, azzaé már kicsit jobban, ha hangoskodnak, röhögnek egy szomszédos sírnál, bár azts e tartom már annyira gáznak. Biztos nem ott várna halott mű könnycsepegetetést meg gyászos fejet színlelésből

Nem bunkóság egyáltalán.

Én sem járok. Nagyszüleim több évtizede meghaltak, apám is 15 éve. Most üljek kocsiba, autókázzak 100-200 kilométert, hogy letegyek a sírra egy mécsest és pár szál virágot?

Én már gyerekkorban is utáltam, apám szabályosan odapofozott minket a temetőkbe gyerek/kamasz fejjel is. Akkor a nagyszüleim még éltek, szóval lényegében anyám és apám nagyszülei sírjához mentünk, akiket én nem is ismertem már, de menni kellett. Hidegben, fos időben, mert "úgy szokás".

Én itthon gyújtok egy gyertyát, aztán ennyi.

Amúgy van egy gyönyörű vers.

Nem tudom, szabad-e beidézni, nagy igazság van benne, főleg a végén:

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,

gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak

azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz

rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit,

mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember

temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit

véli megtalálni.

Közben annyin élnek

magányosan, távol,

kire nem jut idő,

kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak

a szívünkben élnek.

A hétköznapokba

bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért

ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja

apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,

csak egy más világon,

s nem tud örvendezni

levágott virágon.

Földdé porladt testet

látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,

ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,

kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna,

ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod

- tudod – attól félek.

Megbékélni kéne,

s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,

mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre,

majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,

s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni,

s elbúcsúzni tőle…

Miért pont ezen a napon kellene gyászolni? Miért pont akkor kellene mennem az urnatemetőbe, amikor tömeg van és pont megemlékezni nem tudok?

Család nagyon nincs, csak egyik szülőmmel van jó (illetve sajnos relatív jó) kapcsolatom, vele a héten már találkoztam.

Remélem házimunkát csinálni és utána estig tanulni nem kegyeletsértés a szemedben.

húdeexar ez a vers....

nem netezek, mert Afrikában éheznek stílus