A gazdagok csak gazdagokkal barátkoznak?

Iskoláskorban még gyakori, hogy az átlagos-szerényebb sorsú gyerekek bevonzódnak a gazdag gyerekekhez, mert az meghívja őket giroszozni, meg mindenhova. Szóval puncsolnak. És ez a gazdag gyereknek is jó, mert mindig vannak barátai, mégha csak azért is vannak vele, mert konkrétan megveszi őket.

Aztán felnőttkorban már jön az, hogy belekerülnek a családi vállalkozásba, vagy tanulmányokat jól végzik (mert van pénz különtanárra, stb..) és onnantól bekerülnek a gazdagok közé. Hacsak nem maradnak meg ezek az áltsulis-középsulis barátságok, akkor csak az újabb gazdag barátságok maradnak. Ami szintén nem igazi, hanem gyakran üzleti-érdekbarátságok.

Én tapasztalatból mondom, hogy ez nem véletlen.

Mi a férjemmel kb. nulláról indultunk, majd onnan törtünk fokozatosan egyre feljebb. Még gazdagok sem vagyunk, egyszerűen átlag feletti a bevételünk és nem kell hónap végén tologatni a pénzt, megvehetjük magunknak, amit szeretnénk, illetve elkezdhettünk hobbizni végre.

Azóta a "legjobb barátnőm" meggajdult, akármit mondok, akármit csinálok, dicsekszem. Megkérdezi, mit csináltam aznap, annyit mondok hogy edzettem, már dicsekszem vele. Ha meglátja, hogy valami új cuccot vettem, dicsekszem. Én egész nap mást sem csinálok, csak az orra alá dörgölöm, hogy jobb anyagi helyzetben vagyok, mint ő. Más dolgom sincs, ugye :)

A valóságban egyszerűen hétköznapi témákról beszélek, olyan dolgokról, amik nekem teljesen természetesek és hétköznapiak - és azok is, nem luxus cuccok.

Mostanában fogom megszakítani vele a kapcsolatot, mert irtó nagy teher, amikor 0/24-ben azon kell gondolkoznia az embernek, hogy miről beszélhet miről nem, nehogy a másik felhúzza az orrát rajta. Ugyan már. Szimpla kisebbségi komplexus. A legszebb az egészben, hogy ő sem áll sokkal rosszabbul, egyszerűen már nem tud ledominálni. Vicc.

Mi pl. ismerünk, jóban vagyunk több jómódú emberrel is, hozzájuk képest senkik vagyunk, mégsem jutott eszembe soha méregetni, hogy nekik miből van több vagy jobb, beszélhetnek szabadon akármiről, nincs rossz érzésem velük kapcsolatban.

Sajnos ezt a tendenciát nem csak barátoknál, hanem még a saját családomban is észrevettem, akinek "felviszi az isten a dolgát", azt többé kb. emberszámba sem veszik.

Na, ezt próbálja az ember elkerülni, amikor azt látod, hogy "gazdagok csak gazdagokkal barátkoznak".

Az, hogy te egy tehetős ember barátja vagy, azt jelenti, hogy normális vagy. Maradj is meg ilyennek :)

Mert hasonló körökben mozognak.

Én nem nézek le senkit, van olyan barátom akit nagyon szeretek és hó végén sakkoznia kell, hogy eszik-e vagy számlát fizet.

De nyilván elsősorban a munkámból kifolyólag tehetősebb emberekkel találkozom, így a barátaim is onnan kerülnek ki.

Ez nem jelenti azt, hogy pl.egy minimálbéressel nem állnék szóba, csak simán nem találkozom ilyen emberrel.

Én alsó középostályból kerültem felsőbe, szóval tehetősek vagyunk a férjemmel, de lassan már mi is megnézzük, kivel barátkozunk. A saját családunk is folyton fúr minket, minek nagyobb lakás, minek új autó, minek ennyit utazgatni, minek a minpségi cucc... unom már. Unom, hogy mindenki beszólogat, hogy "jól megy", unom, hogy nem tudok senkivel úgy elmenni egy nyári rendezvényre, vagy egy kávézóba anélkül, hogy a kocsim miatt szinte szégyenkeznem kellene, mert "jól megy". Ráadásul semmi extra nincs benne, csak egy átlagos márkájú, új SUV, de a szegényebb ismerősök még ezért is kinéznek, mert nekik csak tizedannyiért jutott autó.

Úgyhogy lassan én is csak hozzánk hasonlóval fogok ismerkedni, mert elegem lett abból, hogy mindenkit az érdekel, mennyi pénzünk van, és hogyan szerezzük, meg hogy tényleg sok van-e vagy csak látszat az egész. Amikor 1-2 közeli rokon számára kiderült, hogy tényleg sok van, úgy meglepődtek, hogy azóta alig beszélnek velem. Elegem lett abból, hogy a saját anyám viselkedését az határozza meg, hogy féltékeny rám, mert jól élek. Hogy az apósom sajnálja tőlünk a jó dolgainkat. Hogy nem tudok úgy elmenni nyaralni, hogy valaki őszintén jó utat kívánna, mindenki azt várja, mikor bukunk bele valamibe, hogy azt mondhassák: "na látod, magas lovon ültél, és most nagyot pottyantál, én sejtettem előre". Ezt bizonyították, mikor kétszer kiraboltak minket. Semmi sajnálatot nem kaptunk. Undorítóak az emberek.

Egy hozzám hasonlóan gazdag emberrel legalább őszintén beszélgethetnék üzletről, pénzről, utazásokról, drágább cuccokról, kocsikról, befektetésekről... nem fog bezzegezni meg jól megyezni. Sőt néha akár el is mehetnénk együtt ide-oda, ahol szintén nem a pénz fog számítani.