Nem barátkoznak velem, idegesítem az embereket. Mit tegyek?

Általános iskolában kezdődtek a problémáim.

7-8 éves lehettem, amikor oda mentem a lányokhoz, mondtam nekik valamit(például, hogy kiesett a fogam), erre flegmán visszaszóltak, hogy hogy jön ez ide, vagy például egy random fiú beszólt, hogy piros fenekű pávián, csak csúnyábban.:D

Gimnáziumba kerültem, itt voltak barátaim, de aztán kezdődtek a gondok. Vége lett a gimnáziumnak, három évet halasztottam az egyetem kezdetéig. Ezidő alatt teljesen eltávolodtak tőlem a barátaim, lelki kukának használtak többnyire. Lett párkapcsolatom, és a barátnőim közül 3!! rámászott a páromra(nem, nem beképzelem, sajnos így történt).

Hiába mentünk a párommal társaságokba, nekem volt, hogy nem köszöntek, bevágtak elém az ajtón, én kérdezgettem őket, még a fiúkat is lány létemre, hogy ne egyedül ácsorogjak. Erre a párom persze engem szólt le, hogy miért vagyok csendben.

Aztán jött az egyetem. Most szeptemberbe kezdtem el. Oda mentem másokhoz beszélgetni, ami egészen jól ment az első pár napban. Ez a második hét, de már most érzékelem a negatívumot: ha köszönök, nem köszön vissza a csoporttársam, ha segítséget kérek idegentől, akkor flegmán válaszol, illetve az egyik lány, akivel jóban voltam, rendszeresen átül mellőlem mostmár máshová, és kerül, pedig eddig jóban voltunk. Próbálkoztam egy csomót, semmi.

A férfiak se kezdeményeztek felém, még a legcsúnyább(bocsánat, tudom, relatív) barátnőm is meséli, hogy odamennek hozzá a buszon, hozzám sose.

Mi lehet a baj? Tudom, nehéz ismeretlenül megmondani, de annyira magányosnak érzem magamat.

Nem tartom magamat csúnyának, különleges a külsőm(legfőképpen a hajam, hatalmas hajkoronám van, amit nem egyszer dicsértek már meg idegenek is), arányos a testalkatom. A személyiségem többnyire közvetlen, mosolygós, kedves, néha szószátyár vagyok az idegességtől sajnos.

Volt már, hogy rossz kedvem volt, kimért voltam, és akkor nem, hogy mellettem álltak volna, hanem szépen elkerültek az emberek. Olyan is volt, hogy megtetszett egy fiú, én kezdeményeztem, és szépen lekoppintott, nem keresett. Egyszóval senkit nem fogok meg.

Mostanában egyre magányosabbnak érzem magamat.