Miért van az, hogy a mai emberek inkább barátkoznak képmutatóakkal mint őszintékkel?

Mrt ők maguk is olyanok, arra vágyik, ott érzik jól magukat ahol megtalálják ugyanazt a hazug, álszent, képmutató , sunyi, sumák hasonszőrű arcot amilyenek ők maguk is.

Ha meg nem olyanok akkor tagadják, hallgatnak hogy ne érje szó a házuk táját.

A képmutatás a konfliktusok elkerülésére szolgál. Régen azért alakult ki hogy az emberek "civilizáltan" gyűlölhessék egymást és max burkoltan sértegessék egymást ahelyett hogy azonnal egymásnak esnének. Bármennyire is negatívnak tűnik a képmutatás, ez az egyik dolog ami miatt különbek vagyunk az állatoknál. Pl. a főnökömet legszívesebben orrba vágnám, de helyette mosolygok meg jópofizok különben nem lesz állás, pénz, család utcára kerül stb.

Vagy a szomszédomat legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, de helyette mosolygósan meghívom kávézni és esetleg nagyon enyhe utalásokkal kedvesen közlöm vele hogy milyen jó lenne ha nem parkolna a virágágyásomon rendszeresen. A kisebb dolgokat meg lenyelem mert ki a fene akar rossz szomszédságban élni? Nem éri meg minden kis apróság miatt "őszintének" lenni, mert nagyobb az ára mint a haszna.

Az őszinteség nagyon hasznos és jó, azzal lehet tisztán látni, de nagyon terhes is egyúttal, sok olyan dolgot hallhatsz magadról ami egyáltalán nem felel meg a magadról alkotott képnek, ami fájdalommal jár és sokszor támadásnak veszi az ember és elkezd visszavágni (annak ellenére hogy igaz). Ez már egy konfliktus aminek csúnya vége lehet. Ezért az őszinteség csak a nagyon közeli barátokra, családra, párkapcsolatra szokott korlátozódni (és nagyon sokszor ott se jelenik meg), no meg a pszichológusra, arra pl akkor van szükség ha senkivel nem tudsz őszinte lenni a körülötted lévők közül.

Mindig képmutatással kell kezdeni egy kapcsolatot, mert ha már nagyon az elején őszinte vagy, mielőtt a másik megismerne annyira hogy látja hogy nem vagy rosszindulatú felé és nem akarod bántani, akkor hamarabb megszakad a kapcsolat minthogy kialakulna a kölcsönös bizalom. Igazából ez a szinte kötelező képmutatási fázis (ami akár évekig is eltarthat, pl. Svájcban tipikusan évtizedekig csinálják ezt az emberek mielőtt barátok lesznek bárkivel akit nem gyerekkor óta ismernek) a bizalom és biztonság érzésének az építését szolgálja.

Ha szeretnéd, ezt a folyamatot fel lehet gyorsítani pl azzal hogy nagyon személyes és kényes témákban őszinte választ kérsz a folyton jópofizó másiktól. Valószínűleg több környi "Tényleg őszinte választ vársz?" fog lemenni és a mosolya is el fog tűnni mire válaszol, és ha demonstrálod hogy tök normálisan bírod a válaszait akkor ezzel tud gyorsan "mélyülni" egy kapcsolat. Ez bátoríthatja a másikat is arra hogy ő is őszintéket merjen kérdezni tőled.

Viszont lehet hogy neki túl korai még és simán elijeszted. :)

Szóval szerintem nem leszólni kell az emberi kapcsolatokat, az nem vezet sehova, hanem egyszerűen megérteni kell és elfogadni. Akkor lesznek majd őszinte barátaid is.

"Na meg most te is őszinte voltál itt idegenekkel (a net nem kifogás), tehát ellentmondtál saját magadnak."

Ez nem ellentmondás, sőt pont hogy alátámasztja amit mondok. A "képmutatás" vagy őszintétlenség pont hogy a személy védelmét szolgálja. Mivel az ilyen helyek mint a gyakorikérdések teljesen anonimak, ezért az emberek teljesen őszinték tudnak lenni, mert nem lehet az illetőt megtámadni, nem tudsz a lakására menni megverni mert nem tudod hol lakik, sőt másik irányba is fontos az anonimitás, ti. nem tudok a szemedbe nézni és látni a fájdalmat amit esetleg okozok az őszinteségemmel, hiszen látszólag csak a képernyőnek beszélek.

A pszichológussal is azért tud az ember őszinte lenni viszonylag könnyen, mert titoktartási kötelezettsége van, biztonságos légkört teremt, bármit mondhat, nem lesz következménye, nem sértődik meg stb.

Az őszinteség nagyon veszélyes volt mindig is a történelem során. Gondolj csak az inkvizíciókra, a származás alapján történő népírtásokra, a kenyérlopásért járó halálbűntetésre akkor is ha éheztél, stb. Hazudni KELLETT hogy túlélj. A te felmenőidnek is, különben nem lennél itt. Pláne Magyarországon ahol az egyik leggázabb besúgórendszer működött, NAGYON meg kellett válogatni hogy kinek mennyire voltál őszinte.

Próbálj csak őszinte lenni egy falusi kocsmában migránsügyről vagy Orbánról vagy más kényes témáról. Ha nem egyezik a véleményed az övékével, neked lehet hogy annyi.

Vagy légy teljesen őszinte a pároddal hogy nem túl nagy-e a segge, vagy hogy mit fantáziáltál a szomszéd dögös csajról. Nem ajánlom :)

Igen, jó ha valaki minél őszintébb tud lenni, de az csak akkor lehetséges ha teljes bizalom és jóindulat van a két fél között. Ez még családon belül is ritka, sajnos.

"Én nagyon őszinte, szókimondó vagyok szinte mindenben, utálom a képmutatást, a hazugságot, a hitegetést. És másoktól is elvárom az őszinteséget, főleg azoktól, akiket ismerek és akikkel ismerkedek."

OK hogy te úgy gondolod hogy teljesen őszintén indítasz és aki nem ugyanúgy tesz annak azonnal az ajtót mutatod, de ez inkább az intoleranciádat, meg nem értésedet és együttérzésed hiányát mutatja minthogy valami erkölcsösségszerű vagy pozitív érték lenne. Én inkább kegyetlennek nevezném. Ezzel nagyon sok embertől elzárod magad akiknek csak egy pici időre lenne szükségük amíg biztonságban érzik magukat veled mielőtt képesek lennének őszintén megnyilvánulni.

Gondolj csak bele micsoda kegyetlen viccelődések, leszólások, beszólások vagy sértegetések lehetnek abból ha valaki őszintén bevallja milyen vallású, milyen politikai nézeteket vall, milyen szexuális preferenciái vannak vagy akár csak hogy milyen étrendet követ! Épp elég meghurcolást lát az ember ilyesmi miatt hogy inkább eltitkolja ezeket akkor is ha rákérdeznek. És nem tudhatod más témától milyen gáz következményeket élt át valaki ami miatt nem őszinte fűvel fával amiatt.

"Nem jó képmutatásra, hazugságra építeni egy viszonyt, legyen az baráti, vagy több, vagyis akármilyen! Ha egy viszonyban kiderül a képmutatás, a hazugság, a hitegetés, akkor onnantól fogva a viszony vagy nagyon megromlik és csalódás lesz belőle, veszekedés is esetleg, vagy pedig megszakítás, elvásás egymástól. "

Nem véletlenül olyan fontos a megbocsájtás egy kapcsolatban. Aki erre képtelen, az idővel mindenképp egyedül lesz, vagy max kihasználó kapcsolatai lesznek. Az emberi kapcsolatok a sebezhetőség miatt kötelezően nem őszintén INDULNAK. Tévedés azt gondolni hogy ez az ALAPJA, mert nem az alap ez hanem a KEZDET. Aztán majd kiderül hogy kivel lehet az őszinteség felé fejleszteni a kapcsolatot és kivel elég megállni már az elején. De ha nem tudod ezeket a tök érthető kis "hazugságokat" megérteni, elfogadni és megbocsájtani a másik félnek akkor NAGYON kevés emberrel tudsz majd őszinte kapcsolatot létrehozni.

Már egy randin is mindenki a legjobb oldalát mutatja, és ezt mindkét fél tudja és elfogadja, pedig hazugság.

Szerintem inkább gyerekes hozzáállás az hogy "te hazudtál nekem, ezért nem lehetsz a barátom, sőt soha többet nem akarok veled beszélni sem". Egy érett személyiség megérti hogy ennek mi az oka, és hogy ez nem rosszindulat vagy jellemhiba a másik félben hanem egyszerűen a rossz tapasztalatai miatti kezdeti védekezés. Ha valaki nem őszinte, annak biztonságos légkört kell létrehoznod hogy őszinte lehessen, nem pedig belerúgnod azzal hogy "te szemét! hazudtál nekem!" :) Ezzel kb be is bizonyítod neki hogy TE nem vagy megbízható.

Amúgy elég veszélyes azt gondolni magadról hogy te olyan überőszinte vagy, mert akkor nem fogod észrevenni amikor nem vagy az, hiszen nem egyezik a magadról alkotott képpel. Te is ember vagy, semmi különleges nincs benned (szori), ugyanúgy képes vagy te is képmutató lenni mint mindenki más, hiszen ez valamilyen szinten ösztönös is. Ha eddig mindig őszinte voltál akkor csak az lehet hogy magadnak hazudsz, vagy még nem kerültél olyan helyzetbe hogy szükséged lett volna rá, de ami késik nem múlik.

Hát nem, egyáltalán nem minden esetben védelmet szolgál a képmutatás, hanem a másik szándékos megtévesztését félelemből, legalábbis sok esetben, főleg amikor nincs rá komoly ok az adott személynél, az adott helyzetben. Aki képmutató, főleg ha rendszeresen és gyakran, az nem helyes és az túlzottan előre ítélve fél több dologtól. Az ilyen emberekben nem lehet jól megbízni, pláne akkor nem, ha ismerkedéseknél, másokkal és főleg barátokkal, szerelmekkel képmutató. Akik neten át beszélgetnek, azok egy része előbb-utóbb élőben talizik a másikkal, szóval ha előtte képmutató, hazug volt bármelyikük, az onnantól fogva nem jó, mert élőben kiderülhet és későbbiekben is.

Nyilván ha élet múlik rajta, akkor talán okés, de akkor se a leghelyesebb, akkor is csak kicsit érthető meg ilyen helyzetben. Ám alapból soha nem jó, mert túlzott félwlmet, hazugságot és megtéveszést takar. Tehát a nagyobb téteknél esetleg megbocsátható, de nem helyes ilyen esetekben se.

Na azért a politika idegenekkel más, egyáltalán nem azt mondtam, hogy minden idegennel minden témában egyből teljesen őszintének kell lenni és a szexuális fantázia is ide sorolható, az is más. Azért én se beszélek egyből mindenkivel mindenről hirtelen őszintén, de amikről beszélek, azokról őszintén és ha érdeklődök, azt is őszintén teszem. Amelyik családban nincs őszinteség, az nem igazi megértő család. Annyira azért nem ritka. És nyilván nem kezdek hamar beszélni senkivel csak úgy politikáról, szexuális orientációkról, vallásokról beszélni azokkal, akikkel ismerkedek, hanem legfeljebb a jövőben, ha egyikünk szóba hozná valamiért. Általában nem én szoktam. Ha nem tud számára kényes, rossz témáről őszintén beszélni, akkor mondhatja hogy bocsi, de erről nem szeretne beszélni, mert kényes téma neki, nem szeret róla beszélni, vagy hasonló. Így megértem és nem faggatom. Csak mert őszinte vagyok és ezt várom el mindrenkitől, nem azt jelenti, hogy akkor mindenáron kifacsarok belőle mindent azonnal őszintén.

Tévedsz, nem vagyok se gyerekes, se megbízhatatlan és egyáltalán nem küldöm el egyből azt, aki nem őszinte! Főleg akkor nem, ha legalább 1-2 dologban őszinte. Nem rögtön, de meg szoktam kérni azokat, akikkel beszélek, hogy legyenek őszinték lehetőleg, én is az vagyok. Nem vagyok kegyetlen, nem üzök el embereket. Akik meg mégis megijednek az őszinteségem miatt, azok nem tudják kezelni és gyengébbek, sajnálom. Aki ennyitől meghátrál, arra nem lehet igazán számítani a későbbiekben se, így jobb őket kiszűrni, aki egy idő után se lesz őszinte velem. Nem fogok tlzott, eléőítéletes félelmekre, hazugságokra építeni emberi kapcsolatokat. És inkább legyen kevesebb, megértőbb, őszinte ember körülöttem, mint hogy sok képmutató, hitegető ember. Nem az ismerősök, barátok száma számít igazán, hanem a kapcsolatok minősége. A magamról alkotott kép teljesen rendben van, ne kérdőjelezd meg csak úgy másról, főleg hogy nem ismersz, hogy mikor vagyok őszinte és mikor nem! Igenis jól tudom mikor vagyok az! Hát pedug én rám nem jellemző a képmutatás, sem a hazudás, akár hiszed, akár nem. Csak mert valaki őszinte megfelelően, attól még nyilván nem sokkal különlegesebb, ezt nem is állítottam.

Aki nem őszinte a legtöbb dologban és túlzottan védekezik, ott valami nem stimmel. Jobb esetben csak túl zárkózott, rossz tapasztalatai vannak, ebben az esetben megértőbb vagyok, de csak eleinte. Hisz hogyha már tudja rólam az illető, hogy velem nyugodtan lehet őszinte, nem bántom stb., akkor lehetőleg legyen az. Ha valaki mindig magának gyárt kifogást, hogy miért nem őszinte, legyen az oka bármi, az nem jó, főleg ha én nem adtan rá okot. Nem jó mindig a múltból mások alapján félni, hisz mindenki más, esélyt kell adni.

Én meg tudok bocsátani, de aki sokadszorra nem őszinte és mindig ugyanoda tér vissza, annak előbb-utóbb nem fogok. Ez azért érthető. Főleg ha direkt még mindig előre félve csinálja különösebb ok nélkül. Úgy értem velem kapcsolatban, hogy én nálam nincs oka félni, se hazudni. Így nagyon fura és rossz, ha valaki mondjuk hónapokon, éveken át fél és inkább képmutató, főleg ha több dologban.

Az hogy valaki egy randin a jó oldalát mutatja, az nem kifejezetten képmutatás. Ha pedig folytatják az ismerkedést, a randikat, akkor előbb-utóbb úgy is kiderülnek a másik hibái és a véleményütközések is pár témában.