Miért nem vagyok képes normális barátként viselkedni?

Vágyok rá hogy olyan barátnőm legyen akivel szoros a kapcsolatunk, egy hullámhosszon vagyunk, akivel mindig számíthatunk a másikra, és akivel természetes ha mondjuk az éjszaka közepén váratlanul megjelenünk a másiknál hogy baj van vagy csak unatkozunk és kell a társaság. Egyszóval egy szoros barátságra vágyom, de ennek pont én vagyok az akadálya. Mert mindig amikor közelebb kerülök valakihez egy bizonyos szintet nem tudok átlépni, valahogy passzívvá válok. Eleve nem vagyok jó programszervezésben, és introvertáltként nem is mindig van energiám szórakozni, sokszor jobban vágyok egy magányos otthon olvasgatásra, mint társaságra. És nem tudom a sebezhető oldalamat mutatni, az érzéseimről beszélni, elmondani hogy fontos nekem a másik, akkor sem ha akarom, egyszerűen nem jönnek a szavak a számra. Emiatt talán ridegnek vagy felszínesnek tűnhetek, és úgy szoktam járni hogy vagy megromlik a viszonyunk az illetővel, mondván hogy nem elég fontos nekem, vagy lecserél, továbbra is megmaradunk egy távolságtartó barátságban, de keres valaki mást akivel szorosabb kapcsolatot építhet ki. Hogyan tudnék változtatni ezen, van rá mód egyáltalán?