Az normális egy autistánál, hogy sokáig képes úgy viselkedni mint egy "egészséges" ember, de aztán kiborul, és nagyon fárasztónak érzi ezt a színészkedést?

Hát persze, Ő náluk főként szociális téren van probléma. Amit sokszor tudnak leplezni magasabb intelligenciával- egy ideig.

Igen, ez is egy nagyon jellemző tünet. Igaz és felnőtt autistával nem találkoztam, a kisfiam érintett, még nincs diagnózisa, most vannak folyamatban a vizsgálatok, de valószínűleg autista. Ő bár még csak 3,5 éves, de korát magasan meghaladja értelmileg (gyógypedagógusok szerint egy 5 éves szintjén van),tehát magasan funkcionáló autista. Általában olyan mint egy normális gyerek, azonban sokszor kap dührohamot olyan dolgoktól, hogy pl. egyik tevékenységet abba kell hagyni és másikat elkezdeni (bejönni az udvarról a lakásba stb.), hiába nagyon értelmes, ezt nem érti. Sokszor okozza ezt a dührohamot, ha nem a megszokott dolgok szerint történik valami, vagy pl. évszakváltáskor más ruhákat kellett felvenni, illetve ragaszkodott a régi kabátjához és dührohamot váltott ki az új kabát (amit 2 hét után tudtunk ráadni). Nála kb.2-2,5 évesen volt jellemző, hogy dühroham esetén beleharapott a saját kezébe, ezt már szerencsére nem csinálja. Kicsit furcsák a társas kapcsolatai is. Ez náluk nem színészkedés, hanem sokkal rugalmatlanabb a gondolkodásuk, jobban ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, nehezebben viselik a sok ingert, így egyes helyzetekre dünrohammal reagálnak. Aki már felnőtt, ha értelmileg ép, és esetleg magas az intelligenciája, akkor megtanul beileszkedni a normális emberek közé, bár valószínűleg szociális téren mindig lesznek nehézségei.

Igen. Még felnőtt autistáknál is egy idő után "betelik a pohár", ami persze nem mindig jelent ilyen kétéves szerű dühkitörést, inkább csak frusztrációt. Az egyedüllétet keresi, ha nagyon több kettőnél, ilyenkor egy ideig "békén kell hagyni".

Képzeld el, hogy egy olyan világba csöppensz, ahol minden, amit a viselkedésről tanultál teljesen semmis lesz hirtelen és számodra ismeretlen szabályok érvényesek. Meddig bírnád cérnával? KIszámíthatatlanság és ennek a következménye.. egy darabig próbálkoznál, de nagyon hamar elfáradnál.. Az állandó figyelem rengeteg energiát őröl fel. Egy autinak állandóan figyelnie kell, mert ami ösztönösen jönne neki, nem teheti meg a társadalomban.

Igen, elég gyakori. Én nem "sima" autista vagyok ugyan, hanem aspergeres, ami valamivel enyhébb, de nálam is volt már ilyen. Szerencsére elég magas intelligenciám van ahhoz hogy a szociális problémáimat javarészt kompenzáljam, de egy idő után egyszerűen fárasztó. Képzeld el, hogy fél napot azzal töltesz hogy bonyolult matekpéldákat oldasz meg, lehet hogy tudod hogy kell de a végére már eleged lesz belőle és elfáradsz. Valami ilyesmi ez is. Én mondjuk nem szoktam annyira kiborulni, nincsenek dührohamaim, és igyekszem magamban sem kárt tenni, bár erre hajlamos vagyok ilyenkor.