Ez beteges? Vagy más is csinál ilyet?

Szerintem még mindig jobb, mintha arra fordítanád az energiád, hogy ebben a beteg világban érvényesülj. Szóval ilyen szempontból szerintem kifogásolhatatlan. Az más dolog, hogy sokan megijednek maguktól, akik ebbe az irányba indulnak el, valós lényük összeegyeztethetetlenné válik az itt élés tényével. Szóval én azt mondom, hogy döntsd el te, de bonyolult, és beláthatatlan következményei vannak mindennek. És ha már egyszer belekezdtél, vidd végig, és ne hagyd, hogy elragadjon a világ csábítása, és az önundor. Senki nem mondhatja meg neked, hogy mi számít életnek, mi az ami többet ér, és te mire fordítsd az itt töltött éveket. De a nyomás megtörhet, ezért kell eszmét kanyarítani mögé, hogy ne egy érzelmek tengerén ide-oda sodródó fadarab legyél, hanem valami, ami stabil egy kicsit, ami építhet magára. Ezért lenne szükséges egy kis elvi háttér. Gondolkodj, jól gondold meg, mit akarsz, és ne felejtsd el, hogy később sem lesz semmit késő újrakezdeni. De ha nem győződsz meg semmiben, akkor örökre egy egy helyben kuporgó, szorongó, lassan megkeseredő görcs leszel.

Szóval csinálj valamit, ne hagyd elpazarlódni az idődet, és tartsd eszedben, hogy semmi sem nyújthat végső megoldást, ne bízd rá magad gyanútlanul erre sem. Az ember mindig meglátja az újban a reményt és a célt, de valójában az egész egy nagy szаr.

Remélem segítettem:) 17/F

Nem beteges.

Sőt, igazából nagyon is jót tesz, sokan elképzelik milyen jó lenne ha az életük x féle lenne, angolul még külön szó is van rá: Daydreaming.

Képzelj el mindent ami jól esik, és képzeld hogy ez a valóság. Mert az lehet.

Én 14-15 éves koromban sokszor elképzeltem egy személyiséget, milyen akarok lenni, és milyen embereket akarok magamhoz bevonzani, és mit akarok hogy bánjanak velem. Elképzeltem sokszor, és valóságnak hittem, és valósággá is vált. Minden amit elképzeltem megtörtént.

Ezt bárki megtudja csinálni, szóval azzal hogy elképzelsz egy jó életet, nagyon jót teszel, hátha te is bevonzod.