Baj ha nincsenek barátaim?

KerepesiCsilla: Szerintem egy barátság nem arról szól, hogy valaki megoldja valaki problémáit. Hanem, hogy két ember az éltete során kapcsolatban van, megosztják egymással, ami történik velünk, csinálnak dolgokat együtt. Szerintem az elvárásaid nagyon erősek. Nekem akkor is jó, ha van barátom, ha nem segít semmiben. Jobb, hogy van, mintha nem lenne. Ráadásul én ezt egy elég szabad kapcsolatként próbálom kezelni. A barátaim is szabadok és élik az életüket és én is. És nem haragszunk meg azért, mert a másik éli az életet. De közben valahogy egymás közelében vagyunk. (és amúgy van amikor segítünk, de nem ettől függ az egész)

Kedves 13-as! Ha könnyű lenne rájuk találni, akkor nem is tartanánk az őszinte barátságot olyan értékesnek. Szerencsés vagy, hogy felnőttként barátra találtál, becsüld meg! :)

Az a baj, hogy a barátságot mindenki másképp értelmezi, mások az elvárásaik és sokan lelki hasonmást keresnek, tehát hozzájuk nagyon hasonló gondolkodású és beállítottságú embereket. Nem könnyen nyílnak meg egymás előtt az emberek főleg felnőttkorban, gyakran nem is szánnak elég időt arra, hogy a másikat jobban megismerjék, inkább csak ahhoz kellenek egymásnak, hogy ne járjanak egyedül programokra, legyen kivel "csacsogni" semmiségekről. Sokan nem merik kimutatni azt, hogy talán többre vágynak ennél, hogy több van bennük, értékesebbek.

Nekem sincs. Igazából volt mikor ez zavart. De már olyan természetes, én ilyen vagyok. Senkivel se szeretek kommunikálni. Egyedül talán az zavar, hogy családommal sem vagyok annyira jóban.. Mondhatni teljesen egyedül vagyok, de nekem így jó.