Gyerekkorom óta szinte sosem voltak barátaim, és nem hittem volna, hogy ez baj, de a társadalom szerint igen. Miért?

A helyzetedben az a nagyon jó, hogy ez nem okoz problémát, és ettől függetlenül van önbizalmad :)

Valószínűleg tényleg nem vagy pszichopata, de lehet, hogy kissé autisztikus személyiség. Ők nemigen érzik, miért kellene az érzelmeiket másokkal megosztani, és főleg nem kíváncsiak másokéra.És egyedül is elvannak.

Ez van. Tényleg okoz némi gondot a társadalmi előrejutásban, mert ha nincs igényed barátokra, valószínűleg nem is igen érdekelnek az emberi kapcsolatok finomságai, a metakommunikáció, a kapcsolatok hálója stb. E nélkül pedig karriert építeni nemigen lehet. De lehet, hogy te nem is akarsz... Ha van egy jó szakmád, ahol nemigen kell emberekkel tárgyalnod, attól még boldog életet élhetsz.

Nekem úgy középiskola végéig voltak baràtaim. Utàna költöztünk 3x,új munkahelyek jöttek, stb.

Valahogy elmaradtak. Most kb. a feleségem a legjobb baràtom. Alakul pàr egyéb is, de igazi, közeli baràtom nincs.

Talàn 1-2 jó lenne.

Nahát!

Valaki megnézte a videóm!

És milyen jól idéz belőle!

:-)