Ilyen tulajdonságokkal már nem lehet barátokat találni, vagy mi lehet a baj?

Nem is tudom hogyan fejtsem ki pontosan. Az a baj már egészen közhelyesnek hangzik ha az ember arról ír hogy kívülállónak érzi magát a társadalomban, miután minden második tizenéves arról ömleng hogy ő mennyire más mint a többiek mert jobbra fordítja a fején a sapkát és nem balra.

Nem igazán találok olyan embert sem akivel egyáltalán azonos lenne az érdeklődési körünk, és hasonlóképpen is látnánk a dolgokat. A tudományok érdekelnek, azok belül is a társadalomtudományok elsősorban és a művészetek.

Olyan embert akivel személyiségünkben és világnézetünkben közel állnánk egymáshoz pedig egyáltalán nem.

Én még hiszek alapvető emberi értékekben, és próbálom eszerint élni az életem. Olyan hagyományosnak, és egyszerűnek tartom magam. Egyszerű alatt azt értem hogy természetes, nem erőltetek magamra szerepeket. Úgy érzem nem tartozok sehova, lényegében mindenhonnan kiutasítanak. Nem tudom magamat semmilyen kategóriába beosztani. Nem vagyok ateista, de vallásom sincs. Nem vagyok materialista, de idealista sem teljes mértékben. Racionalista vagyok bizonyos tekintetben, de nem gondolom hogy mindent meglehet érteni pusztán a rációval. Még sorolhatnám.

Ettől függetlenül nem az a problémám hogy nem tudok beilleszkedni mert betudok. Bárhová. De nem tudom komolyabb emberi kapcsolatokat kialakítani másokkal, mert mások vagyunk. Talán zavaros minden amit most itt összehordtam, csak túl sok gondolat van a fejemben.