22 évesen még mindig rosszul érzem magam egy barát miatt?

Középiskolában volt egy nagyon jó barátom, nem haverom, hanem barát. Nem csak suliban találkoztunk, hanem együtt jártunk kondiba és bilizni is, jó sokszor.

Ő elköltözött érettségi után, megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, erre ő önmagától soha nem kezdeményezett semmit. Se beszélgetést se azt, hogy találkozzunk.

Ezek a dolgok nagyon rosszul estek, de még nem akartam elfogadni, hegy vége a barátságunknak.

Azóta én is abban a városban élek ahol ő (egyetemre járok) de csak 1x találkoztunk még akkor amikor felköltöztem, ráadásul azt a találkozót is én szerveztem, ő csak annyit akart megtudni (ez egyébként furcsa is volt) hogy milyen szakon tanulok, hol lehet azzal elhelyezkedni és hogy mennyit lehet ezzel keresni, de ő egy szóval sem említette, h összefuthatnánk. Mindegy, én szerettem volna és így is lett. Furcsa volt vele megint összefutni, elvégre egy elég fontos ember volt ő nekem, tényleg barátomként tekintettem rá.

Meg is lepődtem mert amikor találkoztunk átölelt és nagyon kedves volt, jól elvoltunk, beszélgettünk stb, azt is megbeszéltük, hogy többször összefutunk.

Ő ahogy eddig is soha nem keresett. Én habár nagyon rossz volt nem akartam ezt erőlteti, igazából nem értem miért viselkedik így. Talán a Pesti barátok/ haverok menőbbek vagy nem is tudom.

Mindenesetre ennek is már évekkel ezelőtt történt, de még mindig rosszul érzem magam, ha eszembe jut.