Az ilyen barát? Szerintetek is én csinálom rosszul vagy a volt barátnőmnek lehet igaza (pl. az autista hugommal kapcsolatba, meg másba is, bővebben lent)?

25. N vagyok. Kb 2 hónapja vesztünk össze egy jó barátnőmmel (vagyis volt) , és még most is fáj az egész, bár nem ez az 1. eset.... Egyy közzös barátomtól hallom vissza a dolgokat hogy mikkel ír le a hátam mögött, pedig én soha nem mondtam rólla semmi rosszat, pedig nekem vele ellentétbe még jól fizető munkám és diplomám sincs, de ő meg lehord fűnek fának, meg ő papol a hátam mögött az erkölcsökről közbe az ő múltja is megéri a pénzzét (engem leri...cozott meg primitivnak nevezett, csak mert én ki mertem próbálni az egy éjszakás kalandokat mikor vége lett a komoly kapcsolatomnak, ő meg ezt bevallotta h már több mint 30 pasival volt úgy eggyütt..) Akkor kérdem Én h ki a primitiv? Én megbiztam benne, a családi életemet is megosztottam vele, azt is h van egy autista hugom aki koleszba van, de anyámék nevelik... Még erről is kioktatott h szerinte ez milyen önző dolog hogy mi "intézetbe" adtuk, pedig nem csak a szüleim dolgozznak, hitel van a lakásunkon meg még vannak terveink is, és "élni" akarunk, ami azért elég necces egy atista mellett napi 24 órába, ugy h ő ápolásra szorul, önállótlan agyilag egy 1 éves szintjén van... És még erről is okoskodik de nem a szemembe, hanem a közös cimbiknek, hogy szerinte "sorsfeladatom" meg kötelességem lenne a húgomat ápolgatni 24 órába... Közbe (isten bocsássa meg) Én a húgomhez se tudtam kötődni mint testvér, de ez meg bonyolult hogy miért, nem írom le.... Őt ez érzékenyen érinti, amit én megértek, mert az Ő öccse Sklereozis Multiplexes volt, abba is halt meg de ő legalább tudott hozzá kötődni, mint személyhez, olyanok voltak mint 2 jó tesó, tudtak játszani, beszélgetni stb, igy az ő helyzete érthető, de akkor se kéne okoskodnia, pláne nem a hátam mögött, mert ezt ő sose mondta a szemembe... Én értem hogy fontos a család stb, de Én 25 éves vagyok van munkám, célom, hobbijaim, párkeresés előtt vagyok stb... Meg soha anyáék, meg senki nem várta el tőlem hogy én elmenjek ápolási dijra a hugommal (nem is akarnék, mert én nem bírnám ezt lelkileg sem, se a hugommal, se más családtaggal de még vadidegennel sem, meg szerintem jobban megéri dolgozni, mint havi 30 ropiért ápolási díjra menni) De leginkább az fáj hogy ezeket másoktól hallom vissza akiknek ő elmondja...Megmondanám neki h ha ennyire okosnak képzeli magát a dolgaimba, akkor be fogadhatja a hugomat 2 napra, kiváncsi vagyok h mennyire fogja bírni a hisztijeit, stb azt utána ítélkezhet... Jah és nagy kombinátor a csaj meg nagyon irigy a másikra, pl. egyszer beszéltem egy sráccal akivel jóbarátok lettünk, és ezt elmondtam neki, ő már is kitalálta hogy ő a "párom lett" közbe én csak segíteni akartam BARÁTILAG a srácnak mert neki a barátnője halt meg... Nem értem az ilyen embereket, vagy szerintetek is neki van igaza és bennem van a hiba? Vagy csak én találtam meg a "rossz barátokat"? Amugy a csaj 35 én meg 25. Véleményeket várok, de a hátterem miatt nem kell fikázni, azzal kíméljetek...