Hogy dolgozzam fel?

Sziasztok!

17 éves lány vagyok, és még gyerekkoromban (11-12 éves korom körül) megszakadt a kapcsolatom egy számomra fontos emberrel (nem szerelemről van szó). Anyukámnak vannak pszichiátriai gondjai, és emiatt minden emberről rosszat gondol. Akkor is ez vetett véget egy családi barátságnak. Mindenfélét beképzelt róluk, ami nem volt igaz, de mindegy. A lényeg, hogy azóta hallani sem akar róluk, viszont nekem nagyon hiányoznak, különösen a fiuk, akivel bár állandóan civakodtunk, végül is barátok voltunk, és az a sok alkalom, amikor együtt voltunk, pl. szilveszterkor, karácsony után, vagy mikor nyaranként csak úgy átmentünk hozzájuk. Tényleg semmi esély rá, hogy újra találkozzunk, de nekem nagyon hiányoznak, és nagyon sokszor gondolok rájuk, és évek óta nem tudom elfogadni a hiányukat. Sokszor elsétáltam a házhoz, ahol laktak, de nem csöngettem be, csak látni akartam, ott laknak-e még, de sajnos már régen elköltöztek. Van rá valami mód, hogy ezt feldolgozzam? Sajnos a pszichológus nem játszik, mert a sulimban nincs, és anyukámat sem kérhetem meg, hogy vigyen el, mert biztosan megkérdezné, miért, és ha elmondanám nagyon mérges lenne rám. Remélem, ti tudtok valami megoldást, vagy valamit, amitől könnyebb lesz.