Fiúktól kérdezem: van olyan barátotok, aki "elszívja" előletek a csajokat?

"A szép embert jobban megbecsüljük, szívesebben beszélünk velük, előbb megnyílunk, több mindent elnézünk nekik."

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha ezt tenyleg komolyan gondolod, akkor nagyon primitiv vagy. Igaz, hogy sok ember igy mukodik, de ettol fuggetlenul nem tartom normalisnak. Szakadjunk mar le errol a "ki minek van beprogramozva" dumatol, es kezdjunk el gondolkodo egyedek modjara elni. Persze nyilvan konnyebb mindent megmagyarazni, mint elismerni a felszinesseget. Ugye a sajat hibak beismerese a legnehezebb mindenki szamara.

Nekem peldaul egy ugymond macso parom sem volt, mert szamomra az elso az azonos ertekrend. Es innentol kezdve felolem mondhatja 10-bol 9 no valakire, hogy milyen jol nez ki, milyen ferfias, mert pont nem erdekel. Nyilvan vannak nekem is elvarasaim (apoltsag, ne legyen elhizott, illetve korosan sovany plusz azt is szeretem, ha a ferfi magasabb nalam), de sosem nyilnek meg valakinek a kulsejere alapozva.

Neked meg azt mondom kerdezo, hogy ha bulikban probalsz csajozni, ott nyilvan azt veszik eszre a nok, aki feltunobb. Talan mas korokben kene mozognod, es megkapnad az eselyt. Illetve ahogyan azt mar elottem leirta valaki, ne akard ennyire gorcsosen, mert addig semmi nem fog osszejonni.

#10 "Azt viszont tagadom, hogy a punci körül forogna a világom. Annyiban persze igaz, hogy nagyon szeretném már végre elveszteni a szüzességemet, és ez az utóbbi időben kissé pánikszerűvé vált."

Mitől lenne jobb, ha már nem vagy szűz?

"De akár hiszed, akár nem, a testiség csak felerészben érdekel, legalább annyira akarok TÁRSAT."

Mi van a barátokkal?

"Őszintén szólva kissé sértő és idegesítő, hogy ezt soha nem hiszik el annak, aki hasonló kérdést tesz fel. Mondd, mi olyan hihetetlen ezen?"

Hihetetlen, ismerve az emberek biológiáját és kémiáját. Hihetetlen, ismerve a pszicho- és szociológiai hátteret.

(Az megint más kérdés, ha valaki a- vagy pánszexuális.)

"Nem egyértelmű, hogy szerelmes akarok lenni, ki akarom próbálni milyen ez, amiben soha nem volt részem, ami másnak automatikusan eljön kamaszkorában? Ezt egy vágyakozó kamasznak is felrónád? Vagy őrá onnantól kezdve nem mutogatunk, hogy kézenfogva jár egy lánnyal?"

Egészten őszintén, nem, nem egyértelmű.

(Pszt, ha szerelmes akarsz lenni, egyébként azt kiválthatod drogokkal is. Hasonló hatást érsz el az agyadban - gondolatsor vége.)

Egy kamasznak is, ha átesik a ló túloldalára. És az a határ nem sok köze van a kézenfogva sétáláshoz.

"Miért gondolod, hogy csak dugni akarok? Ha így lenne, rég elmentem volna prostihoz. Pedig elhiheted, hogy eléggé "ki vagyok éhezve". De pont az gátolt meg benne, hogy nagyon taszít a gondolat, hogy úgy éljem meg az első alkalmat, hogy a másik számára ez az egész nem az érzelmekről, csak a pénzről szól."

Most tekintsünk el az egész kérdéstől, tőled és tőlem. Miért? Annyiszor kérdeztem meg embereket erről, hihetetlenül rédekel - miért kell a szexhez érzelem? (Semmi gúny, színtiszta kíváncsiság.) Mi a véleményed erőrl? Miért gondolod ezt?

"Szerelmes akarok lenni, amihez igen, hozzátartozik a szex is."

Nem minden esetben.

"Gondolom a világ összes párkapcsolatában élő, rendszeres nemi életet élő ember is mind perverz. Ja, tudom, azok nem, mert nekik valamiért mentességük van. Hogy miért, az rejtély számomra..."

Ismételten kitérnék az aszexuális és/vagy aromantikus kapcsolatokra.

"...számomra a testiség nem a punciról szól és messze nem a punci és a mellek a számomra legvonzóbb rész egy nő testén - de ezt úgysem értheted."

Azért próbáld meg elmagyarázni.

"Ez az a duma, amit sosem értettem. És fogadok, te se beszélnél így, ha ilyen helyzetben lennél."

Ilyen helyzetben vagyok - és jé, nem beszélek így. Még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem látod a fától az erdőt.

"Szerintem egy ember személyisége egy idő után elsorvad, ha nem tapasztalja meg, milyen szerelmesnek lenni."

Most megyek, és eret vágok egy kanállal. Ez... akkora baromság, hogy... hogy csak hüledezek.

"Ezt egyszerűen nem lehet megkerülni. Szeretek sportolni meg nyelveket tanulni, meg minden, de tizedannyi energiát se kapok ezektől, mint amennyit egy kapcsolat adna. Gondolom nehéz ezt megérteni olyasvalakinek, akinek nyilván soha nem voltak ilyen nehézségei."

Ezt csak képzeled, kedves kérdező. Túlgondolod ezt az egészet. Olyat vársz a kapcsolattól, amilyen, valójában, sosem lehet. Idealizálod.

De a csúnya valóság az, hogy a kapcsolat, nem ritkán, "az életet is kiszívja belőled".

"Jó, hát ez világos, csak hát mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha nem azzal mosnák gyerekkorunk óta az agyunkat, hogy a nők a legromantikusabb lovagért bolondulnak. Csomó olyan embert ismerek, akinek ugyanaz a problémája, mint nekem - normálisak, rendesek, kedvesek a nőkkel, csak épp sose kellenek senkinek. Sajnos nem olyan feltűnőek, mint Dögös Jóska, akinek 40-es bicója van, és nagyon izgalmas egyéniség, hiszen épp most jött ki a sittről. Nyilvánvaló, hogy az ő ideális apajelölt, hisz felelős, gondos fickó, aki mellett semmiben nem szenvednek majd hiányt a gyerekek, míg a magunkfajta nyámnyilák génjei sajnos nem biztosítanak elég jó evolúciós előnyöket.

Itt a pont. Nagyon igaz. El vagy cseszve az egész dolog - mindkét nem részéről.

"Nézd, én nem állítom, hogy szarul nézek ki. Állítólag kifejezetten jóképű vagyok. És én is ezt gondolom amúgy magamról. Volt olyan lány, aki teljesen meg volt döbbenve, mikor kiderült, hogy nem egy nagy macsó vagyok, mert azt mondta, hogy ő úgy tudta, hogy én az a fajta srác vagyok, aki bármilyen lányról ledumálja a bugyit. Felvettem egyfajta szerepjátszást, amivel sikerült elhitetnem mindenkivel, hogy nagy spíler vagyok. Ennek az ellenkezője meg csak élesben derült ki, de arra a legtöbb ismerősömnek sose volt rálátása. Én jól el tudom játszani a nagy dumást, csak az a baj, hogy a valódi énem az, aki most itt ír - aki ilyenfajta kételyekkel van tele, állandóan aggódik, moralizál, és túlontúl érzékeny. Ezt még a legjobb barátaimnak is csak évek múltán szoktam felfedni. Én ilyen vagyok." és "...jó lenne, ha nem lenne bennem az az éktelen mennyiségű düh és keserűség, ami kamaszkoromban belémkerült. Számomra ott elromlott minden, és csak mostanában kezdem elhinni magamról, hogy keltek rögtön utálatot mindenkiben, aki megismer."

Nagyon-nagyon sokan ilyenek... túl sokan is.

És ez már a huszonegyedik század.

Egyszerűen alig akadt, aki megért arra, hogy értékelje - tényleg értékelje és tényleg lássa az embereket. Ráfoghatunk nagyon sok mindent a "csúnyagonosz" arcataln és névtelen társadalomra, de a társadalom mi vagyunk.

Tudom, nem tűnhetek valami extrémen jófej embernek, de amúgy, szeretnék változást. Szeretnék jót az embereknek. Szeretném, ha a gyerekeknek nem kéne ezen keresztül menni. Így a komment végére rá kellett jönnöm, hogy talán egy kicsit nekem is vissza kéne vennem. Bocsánat, ha túl nagy lendülettel ugrottam neked - a megszokás hatalma, főleg itt a Gyakorin.

#12 Nem haragszom, elnézem neked ezt a kis félreértést.

Ez nem normális (már cska azért sem, mert nincs körülhatárolható definíciója a "normálisnak"), de attól még így működünk. Azt sem állítottam, hogy Mindig Minden esetben. Ez, leginkább az első benyomásra vonatkozik, a szimpátiára. Apropó, ha így érthetőbb: a szép emberek szimpatikusabbak - előbb lesznek szimpatikusak.

Nekem sincs ínyemre, hogy a férfiak poligámok nők pedig nem. De ne rajtam kérd számon - a biológia és kémia ellen eligha tehetsz Te, kis ember, bármit is. Letagadhatod, de az agyad akkor is úgy fog működni, ahogy. (Egyébkén, én már vagyok magammal annyira őszinte, hogy tudom, felszínes vagyok. Itt az ideje a többeiknek is egy kicsit elbeszélgetniük magukkal, kettecskén. Őszintén érdeklődni magad felől, megvizsgálni a reakcióidat.)

"Nekem peldaul egy ugymond macso parom sem volt, mert szamomra az elso az azonos ertekrend. Es innentol kezdve felolem mondhatja 10-bol 9 no valakire, hogy milyen jol nez ki, milyen ferfias, mert pont nem erdekel. Nyilvan vannak nekem is elvarasaim (apoltsag, ne legyen elhizott, illetve korosan sovany plusz azt is szeretem, ha a ferfi magasabb nalam), de sosem nyilnek meg valakinek a kulsejere alapozva."

Olyan sokáig dolgoztál azon, hogy ezt elhitesd magaddal, hogy vérig vagy sértve, ha valaki a képedbe tolja az igazságot. Én a tudományt veszem alapul, te csak a szubjektív, hamis elképzeléseid. (Nem akarlak bántani, ezt ne gúnyos hangnemben olvasd el.)

Ha Te nem is vagy Tudatában a reakcióidnak, az agyad akkor is reagál - márpedig az általam leírt módon. Lehet elnyomni az első benyomást, de attól még állandóan és ismétlődően véleményt alkotsz mindenkiről. Itt nem feltétlenül a potenciális partner keresésről van szó - így döntöd el, például, hogy egyáltalán megbízhatsz-e valakiben, hogy igazat mond-e valaki, vagy az arcodba hazudik.

"Szinte sose járok bulikba. Viszont azt veszem észre, hogy BÁRHOL azt veszik észre, aki feltűnőbb."

De... de ez most miért olyan furcsa? Melyik színre figyelsz fel jobban? Az élénk pirosra vagy a szürkére?

"Önbecsülés. Többre tartanám, jobban érezném magam tőle. Olyan állomás ez, mint a jogsi, a diploma, a saját magadra főzés, szüleidtől távol élés: része a felnőtté válásnak. Elszakadás a gyerekkortól. Tapasztalatszerzés. Túllépnék valamin, amitől parázok. Ezen kívül természetesen nyilván akarom, hogy kielégítsem a nemi vágyamat, hisz az minden nap jelentkezik."

Áh, értem. Persze, tök érthető. De én, személy szerint, ezt is csak egy társadalmi lépcsőnek gondolom, amit beléd vertek, nem magadtól jön. Mondom, ez saját vélemény. Én azon a véleményen vagyok, hogy senki sem lesz több, vagy kevesebb attól, hogy szűz vagy éppen nem. Ez egy ok nélkül piedesztálra emelt dolog.

"Semmi, mi lenne velük? Nem egy kategória. Vannak jó barátaim, akikkel sok mindent megbeszélek, de egy lány az, akit el akarok vinni mindenfelé kirándulni, jó kis helyekre, amiket ismerek a városban, akivel elmennék egy hétvégére Zakopanéba, akit elvinnék terepjáróval a hegyekbe kempingezni, meg akivel mindent megosztanék. A gondjaimat és az örömeimet is, és ugyanezt várnám tőle. És ne gyere nekem azzal, hogy ezek ideák. A kapcsolatban élő barátaim is ezt valósítják meg. Látom rajtuk, milyen boldogok. Közelről ismerem a magánéletüket. Persze semmi nem tökéletes, de nem is erről beszélünk."

Most én vagyok a bugris, amiért nekem ez "szimpla haverokkal" is simán megy?

Én (valamiért) nem (óhajtok) különbséget tenni barát és párkapcsolati partner között.

"Szerintem amúgy te vagy az, akinek a punci körül forog minden."

Nem.

"Hát te nem vagy normális."

Nem létezik olyan, hogy "normális". Ami normális a póknak, káosz a légynek!

Viccet félretéve, ez csak egy kis érdekesség volt. (Kémia.)

"Azért, mert az egész intimitás a bizalmon alapszik."

Cáfolom. Mi van a prostitúcióval?

"Ha levetkőzünk egymás előtt, úgy a szó szoros, mint átvitt értelmében, akkor feltárjuk egymásnak a gyengeségeinket is, és azzal vissza is lehet élni."

Ismétlem az előbbit - alkalmi kapcsolatok, egy éjszakás kalandok, szex munkások.

"És ez különösen a nőkre igaz, hiszen ők azok, akik többet kockáztatnak."

Ezt hogy érted?

"Ezért nehéz intim viszonyt kialakítani bárkivel, mert azáltal, hogy valakit mélyre beengedsz, sebezhető leszel. De ez szerintem egy barátságban is így van, ha valakivel pl. minden dolgot megbeszélsz. És mégis ezek a kapcsolatok érnek a legtöbbet."

Erről pont olvasok (egyszerre három) könyvet. A szeretetről és annak mikéntjéről, a jóságról, a jó és rossz különbségeiről. Van egy, az általad leírtakhoz nagyon hasonló idézet az egyik gyűjteményemben. :) (Ez egy kis kitérő volt.)

Sokat gondolkoztam, igazad van-e minden szempontból, és arra jutottam, nem. Te csupán az "átlag" ember veszed figyelembe a lelki/mentális gondokkal küszködőket nem. Például egy pszichopata is "mélyre engedhet" téged, de hogy ő ettől nem lesz sebezhetőbb, az is hót' ziher!

"Ki nem ****ja ezt most le, de komolyan?! Most sikerült rámutatnod a 0,001%-ot kitevő kivételre, gratulálok. Mire jó ez neked? Persze, mindig minden alól van kivétel, létezik albínó néger meg p***ös nő, tudjuk. Senkit nem érdekel. Ez kb. az a szint, mintha én elkezdeném felsorolni a stilisztikai és vesszőhibáidat."

Én nem szarom le. Ők nem szarják le. Sokan nem szarják le. És, hohó, többen vannak, mint hiszed. Attól, hogy te nem veszed észre őket, még nagyon is jelen vannak - és velük is ugyanúgy foglalkozni kell, mint a többi emberrel. Mert nem kevesebbek senkinél.

"Ja, azt látom. Helyette pl. inkább a drogot ajánlod a szerelem keltette érzés alternatívájaként. Már bocs, de szerintem te még nálam is jobban el vagy tévelyedve."

Érdekességként odabiggyesztettem a mondanivalóm mellé.

"Miért baromság? Ismersz olyat, aki életében nem volt szerelmes, egy kicsit se? Szerinted normális, ha egy ember úgy öregszik meg, hogy életében nem volt neki fontos egy nő?"

Érdekel egyáltalán a válaszom téged? Nem vagyunk egy véleményen - tudod egyáltalán értékelni és értelmezni, amit én leírok? Vagy mivel nem tetszik, amiről is neked kerepelek, csak nekem ugrasz?

Igen, simán. Könnyűszerrel. Probléma nélkül. A szerelem nem valami világmegváltó érzés. Ez is csak túllihegik az emberek. Na, most pedig, gyere és ess nekem. Kérlek, hordj le, amiért ez a véleményem, vágyom rá.

"Hát, adja isten, hogy ne legyen igazad. Szerintem meg nem idealizálom. Szerintem meg nem véletlenül mondják a szerelmes kamaszokra, hogy "rózsaszín ködben" élnek, meg "a föld fölött járnak". Szerintem ha valaki szerelmes olyanba, aki tetszik neki, és aki tényleg olyan gyönyörű, hogy mindenki bármit megtenne érte, és viszontszereti, az megfogta az isten lábát. Ahogy Jókai írja: "Félisten az, akit a nő szeret!" Ismertem olyan lányt, akiből egyszerűen úgy áradt a vonzerő, hogy szinte megállt körülötte az idő. A fél osztály szerelmes volt belé. És mindig szívből irigyeltem és utáltam azt a szerencsés szemétládát, akié végül lett. (Bár az igaz, hogy a lány később sajnos teljesen megváltozott, és most már ha ő jönne utánam, se csinálnék vele semmit, de ez már egy másik sztori...). Annyira szeretném már ezt átélni, hogy egy gyönyörű lány szeressen..."

...Birkák. Birkák, akik fejvesztve rohannak egy érzés után és meghajolnak előtte. Ész és logika elvész, de van helyette nyers, bódító, agysorvasztó köd, ami a szerelem érzését adja - juhú. Menten nekiállok tapsikolni.

De, ó, mondd, ha olyan tökéletes a szerelem, miért múlik el?

"Nyilván, de itt most nem ekkora szélsőségekről beszélünk, hanem mondjuk élénk pirosról és narancssárgáról. Nem aranyról és sárrögről, hanem aranyról és ezüstről."

Egykutya.

"Tudom, hogy így van, de ha ez nem ötletadás volt, akkor meg felesleges körítés. A drogokkal az a baj, hogy ingyen adják azt, aminek nem lenne szabad ingyen jönnie. Meg is fizetik mindig az árát, kamatostul."

Felesleges körítés vagy érdekesség. Ugyanaz.

A második mondatot nem tudtam értelmezni teljes mértékben, szerintem mást is akartál ezzel mondani, de most csak ennyire telik: semilyen drog nem ingyenes. Még a mosógatószerért is fizetsz.

"Semmi. Szerintem abban nincs intimitás."

De lehet.

"Úgy, hogy ők jobban ráfázhatnak a szexnél. Nekik kell kihordaniuk a gyereket és később felelősséget vállalni érte, míg a férfiak leléphetnek."

Abortusz. Ügyvéd. Per. Ilyesmi. Ezek a kulcsszavak cikáztak át az agyamon.

"Nem tom, mit kell mártírkodni. Azzal, hogy nem értek veled egyet, nem hordalak le. A szerelem szerintem igenis "világmegváltó érzés", egy természetes drog, ahogy te is írtad. Nyilván az se véletlen, hogy bizonyítottan tovább élnek a párkapcsolatban élő emberek."

Nem mártírkodok.

A szeretet talán világmegváltó érzés, de a szerelem nem.

"Ilyen a világ természete: minden elmúlik. Nincs ebben semmi ellentmondás."

Ezt egy másik kérdésre kivetítve: vajon mikor fog elmúlni a mérhetetlen emberi butaság? A rasszizmus? A szexizmus? Az igazságtalanság?

"Különben miért gondolod, hogy elmúlik? Vannak olyan párok, akik szerintem egész öregkorukig szerelmesek egymásba."

Ki nem ****ja ezt most le, de komolyan?! Most sikerült rámutatnod a 0,001%-ot kitevő kivételre, gratulálok.