Fiúktól kérdezem: van olyan barátotok, aki "elszívja" előletek a csajokat?

"Ha teszem azt a haverom egy modell doktorival, akkor se hiszem, hogy 10 nőből legalább 3 ne engem akarna inkább."

Úgy látom, helyén van az önbecsülésed, és biztos a csajok helyes pasinak tartanak. Ez sajnos nem mindenkire igaz.

Utolsó: de mi van, ha történetesen a legjobb barátod ilyen?

"Azt a csajt, akit "el lehet szívni" nem is érdemes felszedned.. "

Az "elszívás" nem azt jelenti, hogy egy lány gondolkozás nélkül odaadja magát a fiúnak, hanem azt, hogy kinek ad ESÉLYT. Hogy ki tűnik fel nekik egyáltalán. Tegyük fel, hogy két fiú meg egy új társaságba és mindkettőjüknek ugyanaz a lány tetszik. A lánynak a csajozós fiú jobban bejön, de mondjuk a másik is szimpatikus. A lány, amikor még nem ismeri egyiket sem mondjuk a két fiú közül, akkor nem azért választja a rutinosabbat, mert akár az utcán is a karjaiba szaladna, hanem azért, mert ő tűnik fel neki, ővele kezd el inkább beszélgetni, neki ad esélyt. Lehet, hogy ha csak az egyik fiúval találkozna, a szerényebbel, akkor megkedvelné és vele indulna el valami, de így a második "elhalványul" az első fényében.

Én már éreztem úgy, hogy lehetett volna valami egy lánnyal, ha történetesen nincs ott a barátom, akire sokkal inkább tapadnak a csajok. Én is szimpatikus voltam neki, csak a barátom magasabb, izmosabb, kommunikatívabb. Hozzám "több idő kell".

Amúgy az érdekesség az, hogy igazából mikor ez történt, akkor még az említett barátom se volt akkora spíler, csak egyszerűen ő volt gondolom a "feltűnőbb".

Azt is megfigyeltem, hogy egy kelendő, körülrajongott fiúnál a csajok mindenre figyelnek az életével kapcsolatban, ő az érdekes, a problémáit magukénak érzik, segíteni akarnak rajta, stb. Életem egyik legsötétebb pillanata volt, amikor egy másik barátom szüinapján voltam (ahol szintén kinéztem egy csajt, aki szintén egy másik barátommal enyelgett inkább), ahol ott volt egy lánybarátja, és éjfélkor megtörtént az, hogy lehajtottak mindketten egy rövidet és aztán elkezdtek csókolózni. Aztán a lány, mikor kicsit később dumálgattam vele, komoly képpel mondta, hogy "ő (mármint a barátom) ezt nagyon megérdemelte". Szinte forogni kezdett velem a világ. Azt állítja, hogy azért adta ezt meg a barátomnak, mert az már elég régóta nélkülözött és segíteni akart neki, miközben én, akinek akkor még életében nem volt csaja és életében nem csókolózott, óvodáskora óta a lányokról ábrándozik de kamaszkorában addig b*sztatták, hogy a végén már ki se mert menni az utcára, korabeliek közé, fingja nincs, hogy mit összeszenvedtem emiatt, de ÉN persze nem érdemlem meg, csak a haverom, aki szegény mit tudom én, mondjuk egy éve nem jutott lányhoz. Húha, hogy oda ne rohanjak. És én megértem amúgy, hogy nem erről van itt szó, hanem arról, hogy a lelkibetegekre meg komplexusosokra a kutya sem kíváncsi, de akkor hagyjuk már ezt az álságos, bicskanyitogatóan képmutató dumát, hogy ő csak segíteni akar a rászorulókon, miközben csak azon segít, akitől nedves lesz a bugyija. Ne tegyünk már úgy, mintha a szerelmet ÉRDEMEK szerint osztanák ki. Akkor mondja azt, hogy neki csak az kell, aki 175 centi és 70 kiló fölötti. Volt már olyan lány, aki bevallotta nekem, hogy ő bír engem, de neki olyan fiú kell, aki kicsit mackósabb. Bár elég szarul esett, de értékeltem, hogy legalább őszinte velem és nem valami baromságra fogja, mondjuk arra, hogy a mackós pasi, akit kinézett, az sokkal inkább segítségre szorul és neki ezért inkább rajta esett meg a szíve.

Hm, talán kicsit eltértem a tárgytól. De mindegy, várom a reakciókat.

"Ami nagyon nem tetszik a dologban az az, hogy nőt akarsz. A punci körül forog a világod."

Hát az, hogy nőt akarok, reméltem is, hogy magától értetődő. Azt viszont tagadom, hogy a punci körül forogna a világom. Annyiban persze igaz, hogy nagyon szeretném már végre elveszteni a szüzességemet, és ez az utóbbi időben kissé pánikszerűvé vált. De akár hiszed, akár nem, a testiség csak felerészben érdekel, legalább annyira akarok TÁRSAT.

Őszintén szólva kissé sértő és idegesítő, hogy ezt soha nem hiszik el annak, aki hasonló kérdést tesz fel. Mondd, mi olyan hihetetlen ezen? Olvasd el még egyszer, amit írtam. Nem egyértelmű, hogy szerelmes akarok lenni, ki akarom próbálni milyen ez, amiben soha nem volt részem, ami másnak automatikusan eljön kamaszkorában? Ezt egy vágyakozó kamasznak is felrónád? Vagy őrá onnantól kezdve nem mutogatunk, hogy kézenfogva jár egy lánnyal?

Miért gondolod, hogy csak dugni akarok? Ha így lenne, rég elmentem volna prostihoz. Pedig elhiheted, hogy eléggé "ki vagyok éhezve". De pont az gátolt meg benne, hogy nagyon taszít a gondolat, hogy úgy éljem meg az első alkalmat, hogy a másik számára ez az egész nem az érzelmekről, csak a pénzről szól. Szerelmes akarok lenni, amihez igen, hozzátartozik a szex is. Húdenagy perverz vagyok! Gondolom a világ összes párkapcsolatában élő, rendszeres nemi életet élő ember is mind perverz. Ja, tudom, azok nem, mert nekik valamiért mentességük van. Hogy miért, az rejtély számomra...

"De, a punci körül - mert hiába írod, hogy neked "több is kell", végülis ugyanúgy szexelni akarsz."

Kétszeresen is tévedsz. Az első okot leírtam, a második pedig az, hogy számomra a testiség nem a punciról szól és messze nem a punci és a mellek a számomra legvonzóbb rész egy nő testén - de ezt úgysem értheted.

"Te is annyira agymosva vagy, hogy képtelen vagy másban keresni az örömöt. Saját magadat nyomorítod meg, mert juj, mondom, nem kapsz nőt. Mi a nő? Miért kell mindig a párkapcsolatokban keresni a boldogságot?

Ha nem vagy egész magadban, ne mástól várd a csodát - tegyél azért, hogy egymagadban is "fullos" legyél. "

Ez az a duma, amit sosem értettem. És fogadok, te se beszélnél így, ha ilyen helyzetben lennél. Hogy lehet egy fiatal fiúnak azt mondani, hogy legyen boldog, ha nem érheti el azt, amit a legjobban akar? Kb. mintha egy éheztetett kutyának azt mondanád, hogy becsülje meg, ami van. Hát megbecsüli, de attól még éhenhal. Szerintem egy ember személyisége egy idő után elsorvad, ha nem tapasztalja meg, milyen szerelmesnek lenni. Ezt egyszerűen nem lehet megkerülni. Szeretek sportolni meg nyelveket tanulni, meg minden, de tizedannyi energiát se kapok ezektől, mint amennyit egy kapcsolat adna. Gondolom nehéz ezt megérteni olyasvalakinek, akinek nyilván soha nem voltak ilyen nehézségei.

"A nők "képmutatásáról" pedig csak annyit, hogy ha nem "játszanának", ujjal mutogatnának rájuk, "szép szavak" kíséretében. És ki az, aki meg akarja utáltatni magát mindenkivel, csak mert őszinte? Őszinteséget akar mindenki, de ha megkapja, felháborodik. Ezt így nem lehet játszani. "

Jó, hát ez világos, csak hát mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha nem azzal mosnák gyerekkorunk óta az agyunkat, hogy a nők a legromantikusabb lovagért bolondulnak. Csomó olyan embert ismerek, akinek ugyanaz a problémája, mint nekem - normálisak, rendesek, kedvesek a nőkkel, csak épp sose kellenek senkinek. Sajnos nem olyan feltűnőek, mint Dögös Jóska, akinek 40-es bicója van, és nagyon izgalmas egyéniség, hiszen épp most jött ki a sittről. Nyilvánvaló, hogy az ő ideális apajelölt, hisz felelős, gondos fickó, aki mellett semmiben nem szenvednek majd hiányt a gyerekek, míg a magunkfajta nyámnyilák génjei sajnos nem biztosítanak elég jó evolúciós előnyöket.

"Ezenkívül, biztos hallottad már, a nők arra vannak programozva, hogy a minőségi egyedekkel párosodjanak az utódnemzés szempontjából, míg a férfiaknak a "minél több mag elvetése" a fő cél. Hiába vagy te hihetetlenül jófej, ha szarul nézel ki."

Nézd, én nem állítom, hogy szarul nézek ki. Állítólag kifejezetten jóképű vagyok. És én is ezt gondolom amúgy magamról. Volt olyan lány, aki teljesen meg volt döbbenve, mikor kiderült, hogy nem egy nagy macsó vagyok, mert azt mondta, hogy ő úgy tudta, hogy én az a fajta srác vagyok, aki bármilyen lányról ledumálja a bugyit. Felvettem egyfajta szerepjátszást, amivel sikerült elhitetnem mindenkivel, hogy nagy spíler vagyok. Ennek az ellenkezője meg csak élesben derült ki, de arra a legtöbb ismerősömnek sose volt rálátása. Én jól el tudom játszani a nagy dumást, csak az a baj, hogy a valódi énem az, aki most itt ír - aki ilyenfajta kételyekkel van tele, állandóan aggódik, moralizál, és túlontúl érzékeny. Ezt még a legjobb barátaimnak is csak évek múltán szoktam felfedni. Én ilyen vagyok.

A külsőmre visszatérve, én csak annyit állítok magamról, hogy túl vékony, túl gyerekes az alkatom, és a nők emiatt egyszerűen nem vesznek komolyan. Nem tudok hízni. Emlékszem, egész 8-9 éves koromig ilyen 25 kiló körül voltam. Mindig legalább 3 évvel fiatalabbnak néznek (most már annyiban változott ez, hogy nő az arcszőrzetem), mindig "gyerekképű" voltam, alacsony és vékony. Az se igaz, hogy nem vagyok izmos, mert kifejezetten az vagyok, csak hát azon kívül nincs más a testemen. Nincs, ami kicsit "nagyobbá" tenne. Ha ugyanezekkel az arányokkal több lennék 10 centivel meg 15 kilóval, akkor semmi gond nem lenne. Súlyzózni nem szoktam, mert mindenem ropog, nagyon lazák az ízületeim.

Szóval én alapvetően nem gondolom, hogy a külsőmmel lenne baj, mert ilyen alkattal is lehet azért lányt találni, ráadásul a testépítők szerint az ilyen alkatú emberek a legalkalmasabbak az izomépítésre, csak kicsit nagyobbnak kéne lennem, meg hát jó lenne, ha nem lenne bennem az az éktelen mennyiségű düh és keserűség, ami kamaszkoromban belémkerült. Számomra ott elromlott minden, és csak mostanában kezdem elhinni magamról, hogy keltek rögtön utálatot mindenkiben, aki megismer.