Volt már olyan, hogy megbántottátok, cserben hagytátok az egyik barátotokat, aki többet nem akart a barátotok lenni ez után?

Nem csak az önző, bunkó emberekkel van így. Klasszikus ellenpélda a fiú-lány barátság, ami már klisészerűen ismert módon az egyik fél esetében elmozdul a barátságból, a másiknál nem. Utóbbi a legjobb szándék mellett is megbántja és cserben hagyja a másikat, a barátság tönkremegy, mégsem kell ehhez bunkónak lenni.

Nem. Fordítva volt már.

Én volt, hogy véletlenül megbántottam, de cserben hagyni sosem hagytam a barátaimat. Hogyha úgy kéne, én valószínűleg a tűzbe is mennék értük. Amúgy meg még soha nem volt olyan barátom, aki nem akart többé a barátom lenni. Az egyedüli mód, ahogy valaha elveszítettem egyet az a lassú elválás volt, mert mind a ketten külön utak felé mentünk, én másokkal kezdtem barátkozni, és egyszerűen csak elhanyagoltuk egymást. De ez a teljes különvállás még csak alsó tagozatban történt, azóta nem.