Szoktátok azt érezni, hogy csak idegesítitek az egyik barátotokat, és ezért nem is keresitek őt? Szerintetek ebben a helyzetben én mit tegyek? (bővebben lent)

Van egy lány, akivel jóban vagyok, de még sosem találkoztunk sulin kívül, általában facebookon beszélgetünk. Suliban nem beszélünk, nem is egy osztályba járunk. (Én is lány vagyok, szóval nem szerelem téma.) Suliidőben sosem mertem odamenni hozzá, mert mindig a barátaival van, és féltem, hogy zavarnám. Facebookon most nyáron elég sokat beszélünk, de kb 2 hete nem írtunk egymásnak. Szeretnék vele találkozni, de félek, hogy én csak idegesítem őt, és csak kedvességből beszél velem. A suliban meg amúgy sem tudnánk tartani a kapcsolatot, mert mindig a legjobb barátnőjével van, és nem akarok befurakodni közéjük. Szerintetek mit tegyek?

Ugyanez a helyzet egy másik lánnyal is. Egyszer találkoztunk egy versenyen, ahol volt egy nagy szünet, és 2 óra hosszán keresztül folyamatosan beszélgettünk. Tök szimpi volt, eléggé hasonlít a stílusunk. De az óta nem beszéltünk. Azt se tudom, hogy emlékszik-e rám. Szívesen keresném őket, de félek, hogy 1. csak fárasztanám őket, 2.nem akarnak több barátot, 3.a suliban úgyse beszélnénk, 4.nem akarok befurakodni a barátaik közé.

Viszont úgy érzem, hogy nem ártana, ha kicsit több barátom lenne. Szerintetek mit tegyek? Keressem őket, vagy ne?

13/L