Veletek ez, hogy volt?

Igen, és azóta is találkozunk töb oszt. társammal is.

Most leszünk 11-esek.

Én olyan nagyon nem tartottam a kapcsolatot. De ahogy láttam vannak akik mai napig együtt lógnak.

Bár ami nekem igazán fura, hogy a legjobb "barátaim" akikkel napi szinten találkoztunk sulin kívül is koptak el leginkább, és leghamarabb.

Általános iskolából egy lánnyal tartom a kapcsolatot, bár már érződik, hogy csak kikezdjük egymást, megváltoztunk azóta mindketten, a barátság kárára.

Középsuliban meg volt egy lány, aki a legértelmesebbnek tűnt, a suliban mindig tudtunk mindenről beszélni, mégis, amikor ballagás után nyáron találkoztunk meg rá egy évre, konkrétan nyaltuk a fagyit és feljött vagy háromszor valami sulis sztori, mesélt egy kicsit, hogy mi történt vele (amikor a ballagás után egy évvel találkoztunk), de kényelmetlen volt a köztük lévő csend. Azóta nem találkoztunk, sajnos rájöttem, hogy csak a sulis napok tartottak össze minket leginkább, a sulis események, pletykák. Persze reménykedtem, hogy talán fennmaradhat a kapcsolat, hiszen mégis megértettük egymást teljesen más témákban, hétköznapi dolgokban, meg nagyon jó tanácsokat is adott a problémáimra, mély és komoly dolgokat is megosztottunk egymással, azt hittem, hogy ennek emlékére talán felrázhatom az ismeretségünket, de rádöbbentem, hogy szinte idegenek vagyunk egymásnak.

Az a véleményem, hogy a fiatalon tartott barátságokkal nagyon kell dolgozni, hogy megmaradjon, hiszen itt két, idővel változó ember kapcsolatáról van szó. Meg kell találniuk a kapcsot, ami összetartja őket, a hibákat úgymond nem kell komolyan venni, mármint ami az idővel jelentkezett változást illeti, mert a jelenlegi barátnőmmel most ez a probléma.

21L