Ez nem igazán kérdés a részemről, de ha valakinek lesz hozzászólása, akkor annak örülni fogok :D Mi a véleményetek a következőről?
Én nem felejtettem el egyiküket se. Más kérdés, hogy vannak olyanok, akikkel másfelé vezetett az utunk és már nem tartjuk a kapcsolatot. Viszont, akik jelenleg fontosak, azokat támogatom és ott vagyok nekik, és fordítva is.
Ez a "zárja be a kapukat, hogy ne sérülhessen" nekem egy konfliktuskerülő embert sejtet. Az élet nemcsak öröm, hanem fájdalom is, és a fájdalmas helyzetek mindig megtanítanak valamire. Természetes velejárója az életnek, ami elől nem menekülni kell, hanem ugyanúgy átélni, mint az örömöt.
A pénz nem minden. Maximum biztonságot ad, ha van, de boldogságot nem. A boldogság nem a pénzben és nem tárgyakban, hanem saját magunkban van.
Nagyon nem értek egyet ezzel a mondással. A Legtöbb ember élete során nem csak egyetlen egy valakire van hatással, de szétszakadni egyszeráen nem tudunk, hogy mindenki igényeit kiszolgáljuk.
Magamból indulok ki. Én sosem voltam az az ultraszociális fajta, de most hirtelen talán 4 eember jut eszembe, akiknek az életében én elég nagy változást jelentettem. Melyikükkel kellett volna maradnom életem végéig? Másrészt az első, aki eszembe jut olyan 13-14 éves koromból van. Szerintem egy akkora gyerektől nem is várható el, hogy élete végéig istápoljon valakit úgy, hogy az tényleg működjön is.
Épp ma gondolkodtam el azon, hogy ha valakik összejönnek (netán összeházasodnak), az mekkora felelőség mindkét fél részéről. Hisz mindenki az életét, vagy annak egy részét adja oda a másikért.
A Kisherceg idézetét eddig is ismertem, és tényleg van benne igazság. Sőt, ez az igazság. 20/F
7 válasz, ennyi idő alatt :) Ez igen ! Megpróbálok reagálni is rá.
Kedves 1/7 -es válaszoló : Korrekt véleményed van, egy kis hibával, én ugyanis soha nem sírok, ha valami nem sikerül -LOL- Nem igazán ismerek a környezetemben hasonlóan nagy leli erővel rendelkező embert mint én .... és ettől még nem vagyok egoista. Mindig kiállok az mellett amit helyesnek tartok, és mindig tudom milyen következményekre számíthatok, ezáltal azt is, hogy a lehetséges támadásokat milyen eszközökkel fogom a támadó részére védekezéssé változtatni :D
Többen félreértettétek :) ........ Lehet hogy az voltam ?
Nyílván mindenki él át csalódásokat, ez természetes és kell, én ezeken gyorsan túl tettem magam .... nem, nem vagyok érzéketlen , nagyon is megértő vagyok és törődöm másokkal.
Igen van, sőt vannak akik iránt felelősséget érzek, támogatom és segítem őket ! És biztosan nem fogom őket cserbenhagyni ...
De nem értek egyet a mai társadalom, nem tudatos inkább ösztönös értékrendjével ....... sokan nem tudják már mi az igazán fontos :( De ez van, egy akadály amit le kell dönteni ( szóval nem elmenekülni meg elkerülni kedves kommentelő, hanem nekimenni, lázadni, ledönteni !!! és nem elfogadni )én ebben hiszek , és jól érzem magam a bőrömben :)
De vannak akik nem ilyen erősek, akik mélyen élnek meg minden csalódást, hozzáteszem helyes értékrenddel rendelkeznek ..... Szerintetek ők megérdemlik a fájdalmat ? Szenvedjenek csak, mert nincs akkora lelki erejük hogy felülemelkedjenek egy veszteségen ? Én nekik akarok segíteni ... gondoljatok bele : a törött csont is akkor gyógyul, akkor erősödik ha begipszelik és nem akkor ha ráadásként újra meg újra eltörik .... vagy nem ? nem vagyok orvos, de ha köztetek van akkor cáfoljon meg ! A léleknek is kell egy fal, hogy erősödni tudjon és utána újra kiléphessen a fal mögé megfelelő védettséggel :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!