Gyűjtöm a halálos vagy majdnem halálos kimenetelű altató túladagolós történeteket. Akinek van értelmes hozzászólása megteszi, hogy beszél róla?

„Fájt valamid?” Úgy értem, mikor bevette az 50 szem gyógyszert, fáj-e valamije utána? Mi volt a túladagolás hatása?” Értem én, hogy valami lelki, egzisztenciális vagy egészségi probléma állhatott a cselekedete mögött.

De komolyan mondom, nem azért tettem fel a kérdést, hogy cinikus emberek, idehányjanak egy-egy félmondatot.

A 19. századig a halál a mindennapi élet szerves része volt, az emberek gyakorlatilag kivétel nélkül otthonaikban hunytak el, a holttesteket a hozzátartozók mosdatták és öltöztették. A modern orvoslás fejlődésével folyamatosan csökkentek a halálozási arányok, és az idősek, haldoklók kórházakban vagy ápolási otthonokban halnak meg, sőt, gyakran már haláluk előtt hosszú ideig ott élnek, és nem otthonukban. A modern társadalmakban a halál így lett fokozatosan és végérvényesen tabu, a halál közelsége, látványa a legtöbbek számára elviselhetetlen, kibírhatatlan jelenséggé vált.

Mára a halál képe gyakorlatilag eltűnt a szemünk elől. A legtöbben intézményekben hunynak el, és abban az esetben, ha valakit mégis otthonában ér a halál, holttestét a lehető leghamarabb elszállítják, hogy előkészítsék a temetésre vagy hamvasztásra. Gyakorlatilag alig tudunk valamit a halál természetéről, nem vagyunk rá lelkileg felkészülve, sem a mi halálunkra, sem mások halálára. Nem tudjuk mi zajlik le abban, aki meghal, sem abban, aki a halálra készül. Mit tett, és hogyan?

Ennek szeretnék utána járni, ha normális válaszokat kaphatnék, persze.

köszi :) remélem még együtt vagytok, jól vagy, és örülsz, hogy élsz :)

ettől függetlenül én még mindig keresek valami optimális lelépési lehetőséget, csak kell lenni ilyennek