Mitől lett ilyen távolságtartó ezek után?

Pár éve megismertem egy srácot. Akkor a halálba kergetett az egoizmusával, meg a lekezelő stílusával. Menekültem előle. Eltelt két év. Újra elkezdtünk beszélgetni, mert közös kötelességeink adódtak. Ugyanazzal a busszal megyünk amúgy is haza. Hát, mi azt csináltuk, hogy mindig vártunk még 5-6 buszt, és órákig beszélgettünk. Egy közös buliból is leléptünk 3kor, aztán reggel 7ig fagyoskodtunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk a városban. Nagyon megnyílt nekem. Eléggé megrugdosta őt az élet mint ahogy engem is, és már nem volt az a régi "kihanemén". Most is volt egy álarca, de azt teljes mértékben levetkőzte előttem, bár még jó sok minden hátravolt. Egyszer azt mondta, hogy "eddig nagyon rossz volt. nem jártam sehova, nem beszéltem senkivel, de mióta veled találkoztam..." és akkor itt elmosolyodott. Én: "várom..."

Mosolyogva, magának mondva "Na, gyerünk, Ádi, használj szavakat...!" de végül nem mondta ki. Mindegy. Mindig felhívott, sokszor hülye indokokkal is, feltevésem szerint, hogy láthasson. Nagyon jó volt vele, teljesen feldobott az életszemléletével, és kezdtünk egy hullámhosszra kerülni. Azonban most minden megváltozott. Megint kezd lekezelni, és úgy viselkedik velem, mint aki belé van esve. Jó, tény, hogy erős szexuális vibrálást érzek kettőnk között, de nagyon jól tudja, hogy nem lennék képes vele lefeküdni, sok okból kifolyólag. Megmondtam neki, hogy ez nem oké, bocsánatot kért, de elkezdett megint hülyét csinálni belőlem. Elhívtam borozni, elmélkedni. Élni akart a lehetőséggel. Aztán felmerült, hogy egy barátnőm is jön. Megkérdezte, hogy dögös-e, lecsekkolta őt fészbukon, és konstatálta, hogy igen.

Felhívott, hogy hol vagyok, mert korábban már hívott, de nem vettem fel, és még akar beszélni velem a suliban arról, hogy hol találkozunk, mikor... Elmondtam neki, hogy a barátnőm mégsem tud jönni. "Jó, akkor majd máskor. Szia!" És letette.

Végül nem hívtam fel, hogy nyugodtan menjen el a barátnőmmel, ha annyira akar, hanem írtam neki. Hiba volt, bár szerintem nem nézte meg. Azóta megint találkoztunk a kötelességünk miatt. Érezte, hogy neheztelek rá picit. Suttogva köszönt, faarccal, és körözgetett körülöttem. Aztán kihívott a parkba, de nagyjából csak ültünk egymás mellett, vagy a semmiről beszéltünk. Később megjelent egy másik srác, ketten beszéltünk, Ádi csendben ült. Aztán együtt mentünk haza. Akkor kellett megint leszállnom, amikor éppen belelendültünk a beszélgetésbe. Ezt említette régebben, hogy milyen rossz, hogy sokszor ez van... Most csak szimplán távolságot tart. Annyira rossz. És nem tudom, miért. Pedig annyira jó volt...

Szükségem van rá, mert ő az egyetlen ember, aki ki tudott rángatni, amikor nagyon mélyen voltam.

Én 17, ő 19 éves.