Ők érzéketlenek vagy én vagyok túl érzékeny?

14-es vagyok.

Ha ez ennyire zavar, és ennyire szeretNÉD, hogy húzzák meg magukat, és legyenek RÁD tekintettel, akkor egyszerűen szólj nekik. De készülj fel arra, hogy esetleg zokon veszik, és később nekik lesz rossz, hogy nem viselkedhetnek természetesen, mert ez csak téged zavar, nem szabad megbántani a lelkivilágodat. Tudom, hogy ez neked nem túl kellemes, én is voltam azonos szituban, mégis itt vagyok. Szerintem bírd ki őket, vagy ne találkozz velük, vagy beszélj a fejükkel, hogy milyen erkölcstelenek a szemedben, vagy szerezz egy kapcsolatot. Tessék, számos opció közül válogathatsz. Amit én tapasztaltam, az kellemetlenebb volt mint gondolnád! Uncsitesóm két percre nem bírt kimászni a barátja szájából a rokonok előtt sem, akik előtt ez a túlzott viselkedés nem helyén való. Amit uncsitesóm csinált, az tényleg erősen túlzás volt. Volt, hogy uncsim képes volt hazaküldeni, mert zavartam, nem tudott nyugodtan keffenteni, holott ő hívott magához. Ilyet sokszor megcsinált velem, a végén pedig ráuntam. Mégis itt vagyok. Próbáltam beszélni vele, de a hormonszagtól nem tudott tisztán gondolkozni, és minden irigy disznónak el lettem mondva. Lehetséges, hogy benne volt ez, mert egyedül voltam. De már van kapcsolatom, úgyhogy ilyen gondjaim nincsenek.

14-es vagyok.

Bakker, ennyire nem érthető, amit írok? Ha te is összejössz valakivel, akkor megszűnik a problémád, vagy pedig megmondod, hogy mit akarsz, ha már ennyire megértésre vágysz. Vagy pedig kapcsolatmegszakítás, hogy ne kelljen őket "bámulnod". Nem kötelező velük lógni. Kereshetsz olyan barátokat, akik szintén egyedül vannak, így esély sincs nyálcsorgatásra, aztán sírhattok együtt, hogy nincs ki után szaladni cigizni meg a fülébe sutyorogni.

"Te a párkapcsolatban élők oldaláról nézed a dolgot, ezért te nyilván nem éreznéd rosszul magadat egyedül egy ilyen társaságban, mert tudnád, hogy vár rád vki. "

Na ezt nem jól fogalmaztad meg. Akinek ezt írtad, nem szimplán a párkapcsolatban élők oldaláról nézi.

Vannak olyan gyenge jellemek, akik egyedül senkik, egyedül létezni nem tudnak, mert akkor idegbetegek és frusztráltak, kell nekik valaki, aki minimum fogja a kezüket, mert különben nem bírnak semmit egyedül megtenni. Viszont ha ez a típus megtalálja a társát, vagy csak rövidebb időre egy balekot, akkor elégedetté válik, onnantól kezdve nagyjából mindenkit letoj, aki addig barátja volt. Mivel addig félember volt egyedül, ezután magabiztos lesz, és felsőbbrendűnek érzi magát attól, hogy valaki mellette van. És mivel a külsőségeknek él, annak, hogy mit látnak róla mások, és nem annak, hogy önmaga boldog legyen és a párját boldoggá tegye, így mindenáron cselekedik az ügyben, hogy mindenkinek tudtára adja, hogy lám-lám van valakije. Ezt millióféleképp tudják előadni, például az általad leírt szitu is ilyen, hogy össze vannak nőve a baráti társaságban, és szinte már csak többes számban lehet hozzájuk szólni...

Ennek az embertípusnak többféle fajtája van, különböző mértékben igénylik a kapcsolatuk reklámozását. Egyik legdurvább az a fajta, akiről egyik hozzászóló írt, hogy a házban a két pár belemerült egymásba, miközben valójában egy baráti összejövetel volt. Ez már gyakorlatilag kész gruppen... Lássuk be, eléggé undorítóak.

Jobbik eset, ha ez az embertípus legalább kicsit szereti is a párját. De sokszor előfordul, hogy valójában nem szereti, csak azért kell neki, hogy legyen kit mutogatnia az emberek előtt, vagy pedig betegesen társfüggő.

Épeszű emberek nem csinálnak ilyeneket. Társaságban nem játsszák az elszigetelt párocskát, és az utcán kettesben sétálva sem mennek tovább a kézfogásnál, vagy egy-egy puszinál, inkább sietnek haza... Ráadásul akkor is boldogok tudnak lenni, ha a kapcsolatukról senki az ég egy világon nem tud, és még akkor is, ha netán a házasságkötésük is titkos :), és nem abban látják önmaguk erősségét, hogy minden magánügyet közhírré tesznek... Persze kedves rokonokkal és barátokkal meg lehet osztani, hogy összetartoznak, és még meg is ünnepelhetik egy lakodalommal, de ha van egy csöpp eszük, akkor nem úgy osztják meg, hogy onnantól fogva nem lehet velük, mint két önálló egyén beszélni/beszélgetni...

#35

De te itt most szélsőségekről írsz. Igen, valóban sok a társfüggő (esetünkben a Kérdező is erősen emlékeztet egyre), de ahogy leírja a szituációt, nekem egyáltalán nem tűnik úgy, mintha a barátai ki se szállnának egymás szájából.

Az meg, hogy valaki egyedülálló létére megsértődik azon, hogy egy pár mellett kell sétálnia az utcán, és nem mehet mondjuk közöttük... Hát... biztos bennem van a hiba, hogy nem értem. Különben is csak a saját elvárásairól beszél, és ez így már régen rossz.

Na mindegy.

"Az meg, hogy valaki egyedülálló létére megsértődik azon, hogy egy pár mellett kell sétálnia az utcán, és C Hát... biztos bennem van a hiba, hogy nem értem. Különben is csak a saját elvárásairól beszél, és ez így már régen rossz. "

Elképzelhető, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért szélsőségesen fogalmaztam, de ha visszaolvasol, láthatod, hogy meg a ló túloldalára estek át azáltal, hogy normálisnak tartotok minden illetlen viselkedést. Már ez is, hogy "nem mehet mondjuk közöttük..."...

Úristen! Szerinted a kérdezőnek és esetleg más szinglinek az a baja, hogy nem mehet egy szerelmes pár között, akik a barátai???

Kétlem. Bár őszintén szólva nem tudom miért lenne baj mondjuk, ha mondjuk egy baráti találkozás esetleg kirándulás alkalmával néha épp a szingli megy középen...

De itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy mindezt megtoldják illetlen (és zavaró) viselkedéssel. Pl. ha a Kérdező sétál a párocska mellett, közben beszélgetnek mindenféléről, s egyszercsak nem érti, nem hallja mit mondott a másik kettő... Akkor mondjuk megszólal, hogy mit mondtatok? Nem hallottam... Erre ha az a válasz, hogy semmi, vagy röhigcsélnek, akkor nyilván a kérdezőnek is leesik, hogy nem az autók zaja miatt nem hallotta, hanem mert direkt sugdolóztak, és nyilván magánügyeket. Ez egyszer-kétszer előfordul, még nem baj, de ha már rendszeres, az kínos a kirekesztett tagnak (nem kérdés, hogy ki van rekesztve...), de valójában nem neki kellene kínosnak lennie, hanem a pár nézhetne végre magába, hogy hogy viselkednek.

Azonban az ilyen emberek nagyon sosem fognak változni. Akkor mi legyen? A harmadik fél kezdje őket megnevelni, Csak nem...

Egyszerűen szépen csöndben le kell koptatni az ilyen barátokat. És ha csöndben nem megy, mert újra és újra hívják, akkor meg kell nekik mondani, hogy nem megyek veletek, mert nem tudtok kulturáltan viselkedni és kész. Akkor majd lekopnak, vagy mégis magukba néznek.

A Kérdező itt követi el a hibát. Hogy újra és újra megy, ha hívják, és hülyén érzi magát köztük. Nem kell ennyit agyalni ezen, sem a világot és sem a "barátait" nem fogja tudni megváltoztatni. Le kell koptatni őket...!

+

És attól, hogy a kérdező is felszed valakit és ő is követi a barátai példáját, nem változik semmi, max ő is beáll a kulturálatlan emberek sorába...

Tegyük fel én+a párom és még két pár, hatan elmegyünk valahova EGYÜTT... Akkor nem úgy képzelem a társalgást, hogy beszélgetünk, aztán x időnként nem figyelek a többiekre, csak a páromra, majd aztán ismét a társaságra... Ez gáz lenne...

Vagy beszélgetünk, közben az egyik baráti pár egymásba mélyednek, na akkor én is elkezdem simogatni a párom, mire hát a harmadik pár is mivel épp nincs téma, egymással csinálnak valamit. Hát elég röhej lenne, nem???

Persze akinek erre van igénye, annak egészségére...! :)