Ők érzéketlenek vagy én vagyok túl érzékeny?

Egy konkrét díszpéldányt én is ismerek ebből a fajta párosból:

Egy régi osztálytársam (nő) és egy régi ovis társam (a férfi) lettek egy pár. A csajjal elég közeli barátok voltunk, míg az ovistársammal sosem beszélgettünk, csak ismertük egymást.

Ezek összejöttek. A nőről azt kell tudni, hogy túlontúl féltékeny. Első perctől kezdve érdeklődött nálam, hogy én mennyire ismerem a srácot, és volt-e köztünk valaha bármi is, hiszen és régebb óta ismerem.

Nyilván nem volt, és bár tök normális srác az illető, sosem jött be nekem. Ismerve a barátnőm féltékenységét rögtön az elején megmondtam neki, hogy soha nem volt semmi, nem az esetem és én sem neki.

Ennek ellenére még tizen akárhány év múlva is féltékenyen néz rám a csaj, ha velük vagyok egy társaságban. Javíthatatlan.

És "természetesen" ők is az a fajta pár, akik nincsenek tekintettel a barátjukra sem, nemhogy az utastársaikra...

Többször beszéltünk meg rövid találkát, dumcsit a csajjal munka utánra, és csomószor az volt, hogy meg kellett várni a párját is, mert nélküle fél ember... Addig jól elbeszélgettünk, aztán jött a srác, a csaj a nyakába, percekig nyalták-falták egymást, én meg várok ugye... a srác csak azután tud köszönni, hogy a csak lemászik róla, már ez elég hülye szitu. És utána a beszélgetés is nehézkesebb persze, mert nem lehet úgy folytatni, mint a srác megérkezése előtt.

Én ebből nem csinálok nagy problémát, egyszerűen nem nagyon keresem a társaságukat, mivel nem tudnak viselkedni. Csak ritkán találkozom velük, olyankor, meg tudom, hogy ez a szitu, a csaj ezt élvezi.

Tehát ha nincs nyalás-falás, én nem tenném szóvá. Próbálj az egyénekkel tvobárra is arról is olyan mértékben beszélgetni, mint korábban is. És ha nem muszáj, ne menj velük, mert egyértelmű, hogy rossz neked így.

Egy hibába ne essél! Ha közben neked is lesz párod, aki szintén csatlakozik a társasághoz, legalább te, illetve ti ne viselkedjetek majd így, akkor se, ha nincs szingli a társaságban, mert a magánélet nyilvános élése, akkor is undorító. Tehát csak kulturált emberek módjára, nem vagyunk állatok ugye...

Régebben én is voltam ilyen helyzetben.

Két legjobb barátnőm (egyik ovis, nevezzük Rékának, másik iskolai, nevezzük Annának) áthívtak Réka unokatesójának a házába, hogy lógjunk együtt (az unokatesó volt Anna pasija). Szóval ott voltunk 4-en, plusz Réka pasija is. Akkoriban nagyon szerelmes voltam egy srácba, ő is belém, de akkor még nem találkoztunk (netes dolog, tini szerelem, stb...), így is elég ciki volt a helyzet, hogy ők 4-en párban, én meg egyedül. Olyan 1 óra múlva elkezdték egymást nyalni-falni, ahogy rád is, rám sem voltak tekintettel, és ez elég sz.rul esett... olyan 5-10 perc után nem bírtam tovább, inkább kimentem a szobából, eléggé le voltam törve. Kivonulásom után 5 perccel vették észre, hogy eltűntem. Réka utánam jött, megkérdezte, mi a bajom, elmeséltem neki, majd közöltem vele, hogy most hazamegyek. Erre még neki állt feljebb és nem akart kiengedni a házból, úgyhogy fogtam magam, és magamtól hazasétáltam.

Ez után az eset után már kerültem a társaságukat, és nem mentem velük sehova, hiába hívtak.

Később ez a 4-es szakított egymással, Annával azóta is legjobb barátnők vagyunk, de Rékával szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom.

14-es vagyok.

Van kapcsolatom, igen. És bennem is ott a stop, ezt az ember tudja. Te magad írtad, hogy a barátaid normálisan viselkednek, vagyis semmi nyalifali és nem rekesztenek ki a beszélgetésből, mert nem érnek rá egymás szájából kimászni. Ez bizony irigység a részedről. Gondolom már hosszú hónapok óta egyedül vagy. Szerezz egy kapcsolatot, és nem lesz kellemetlen egyedül andalogni a plázában a kézen fogó barátaid társaságában.

Nem tudom, én 4 éve vagyok együtt a párommal, még sosem csókolóztam vele utcán, kézen fogva is kétszer mentünk egymás mellett. De azért te biztos jobban tudod, hogyan csüngök rajta. ;)

Így végül is érthető, miért vagy olyan frusztrált. Amúgy meg kérdezted, hogy túlérzékeny vagy-e, én azt mondtam, igen, erre lehurrogsz. Valójában te csak megerősítést vársz, nem vagy kíváncsi mások véleményére, csak támogassanak a felsőbbrendűségedben, hogy te aztán sohase meg hű meg ha. Ügyes vagy.