Miért nincsenek barátaim?

19 éves lány vagyok. Gimiben volt két nagyszerű barátom, a többi lány nem kedvelt mert viszonylag szépnek számítottam suliban és a fiúk is észrevették és sokat is foglalkoztam velem. Még kilencedikben hízelgő volt,de utána már nem is érdekelt,mert a " bókjaik " nem is az a fajta amitől egy lány szíve igazán meglágyul. De többször visszahallottam,hogy nem kedvelnek mert szép vagyok. Nem törődtem vele,mert volt két barátom akikre tényleg számíthattam és remekül éreztem magam. Most egyetemre kerültem csupa lány szaktársam van, és megint nem találom a helyemet. Próbálok nyitni,segíteni ,kedveskedni de valamiért velem nem barátkoznak. Igaz,hogy kicsit visszahúzodó és félénk vagyok és nehezen nyílok meg, nehezen leszek igazán felszabadult egy új társaságban,de most megpróbáltam legyőzni ezt és saját magam odamenni és próbálkozni,de valamiért nem megy. Magányosnak érzem magamat. Igaz van egy barátom akit nagyon szeretek,de hiányzik a barátság. Sajnos a másik két barátom egy másik városban van,próbálunk találkozni. Tartjuk a kapcsolatot,de mégis más facebookon beszélgetni, vagy órák után beülni egy kávéra vagy bármi.

Tényleg nem tudom mi lehet a baj,úgy érzem reális önképem van magamról ,tehát nincs az hogy én azt hiszem,hogy kedveskedek közbe meg bunkó vagyok , vagy nagyképű.