Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Nincsenek barátaim, mert...

Nincsenek barátaim, mert senkivel nem találom a közös hangot, keresem a mélységet az emberekben. Lehet, hogy fel kéne adnom önmagam?

Figyelt kérdés
Az osztálytársaim közül senki sem nőtte ki magát barátommá, mert nem igazán értem meg magam a korosztályommal. Egyszer-kétszer rákényszerítettem magam, hogy elmenjek velük bulizni, szórakozni, de nem éreztem jól magam. Láttam, hogy vinnyognak, és mindenki felhőtlen, de én valami másra vágyom. Tartalomra, közös érzetre, fenntartható bizalomra, nem kellenek felszínes kapcsolatok. Nemrég felmondtam a munkahelyemen, elég sok szabadidővel bővültem, van barátom, aki emiatt folyton piszkál: "minden átlag embernek van normális társasága", "ne velem akarj minden űrt kitölteni". Csak én nem érzem magam "átlagosnak", mindenféle egoizmus nélkül. Mindig a páromban találtam meg azt, akivel megoszthatom önmagam, aki mellett felfedhetem magam. De nincs szükségem olyan kapcsolatokra, ahol nem tudom magam kimutatni, csak valami felszínes, átlagos valamit, ami csekély belőlem, de mindenki be tudja fogadni. A barátom nem ér rám mindig, és nem függhetek tőle. Még az idősebb korosztályban is sokszor nem találom azt, amire vágyom. Volt egy barátnőm több, mint 3 évig, akiért az életem adtam volna, de "nem voltunk egy szinten", de valamiért őt el tudtam fogadni, meg tudtam szeretni. Tudtam, hogy idővel ki fog bukni a "szintkülönbség", és ostobaságából adódóan meg is történt: előbb hitt kérdezés nélkül egy idegennek, egy rosszakarómnak, mint nekem. Szóval már ő sincs számomra. Nem tudom, hol kéne ismerkednem, a tanulmányaim során nem lettek barátaim, a munkahelyem pont a közeg miatt hagytam ott, szórakozó helyeken sem hiszem, hogy számomra való emberek jelennének meg. A mai világ annyira magamutogató és érték nélküli lett. Annak van sok "barátja" (persze, ha baj van, akkor megnézném, hogy akkor is azok-e), akik egyszerűek, nem várnak el senkitől semmit, fölraknak Facebook-ra mindenféle csili-vili képet, meg önfotózós profilt, és ezren lájkolják, ha kiírja, hogy "sziasztok". Nem én vagyok "béna", akit sajnálni kell, hogy senki sem kíváncsi rá, csak nem találom a helyem az emberek közt.
2013. júl. 27. 21:49
1 2
 1/16 A kérdező kommentje:
22/L
2013. júl. 27. 21:50
 2/16 A kérdező kommentje:
Ráadásul úgy érzem, jobban értem meg magam a fiúkkal, de ebből mindig az lett, hogy a srác kapcsolatot akart, így a barátságnak nem volt lehetősége.
2013. júl. 27. 21:52
 3/16 graffitis válasza:
ezzel én is így vagyok
2013. júl. 27. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim válasza:

Én is... nagyon nehéz manapság normális barátokat találni, akiket nem csak a buli és a piálás érdekli.

Szóval teljesen megértelek...

De semmiféleképpen se változtass magadon, örülj hogy normális, érző ember vagy ebben a felszínes világban.


22/L

2013. júl. 27. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
Hasonló problémákkal küszködök. Én sem találtam a suli alatt barátokat, pedig én ki vagyok békülve a korosztályommal. Nekem azzal vannak elsősorban gondjaim, hogy akikkel eddig barátkoztam, azok mind árulók voltak, az arcomba mosolyogtak, de a hátam mögött keményen elárultak. Ezért lekoptattam őket. Viszont azóta nem nagyon találtam új barátokat, bár az is igaz, hogy kicsit kiábrándultam az emberekből és nem nagyon erőltettem meg magam. A bulizás meg már nem jön be, mert egyszerűen meguntam. Én igazából már egy egyszerű, együgyű embert is szívesen elfogadnék barátnak, akivel nem lehet ugyan hajnalig filozofálgatni az élet dolgairól, de legalább nem hagy cserben és nem tol ki velem.
2013. júl. 27. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
Egy csomó barátod lehet még. Változtatnod kell magadban valamit, és elindulsz simán.
2013. júl. 27. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:
Kéne egy találkozó, ahol összejönnénk páran, és meglátjuk, talán találunk valami közöset egymásban. :) Igazából én már megszoktam, hogy egyedül vagyok az érzéseimmel, így hiányérzetem ritkán van (de akkor erős). Kinek van kedve a találkozóhoz, egy nyilvános helyen? :))
2013. júl. 27. 23:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:

Érdekes, amit írsz, mert én is hasonló helyzetben vagyok.


Általános suliban anno még egész jól elvoltam a többiekkel, egészen az utolsó évig, mikor is hamarabb meg kellett komolyodnom bizonyos dolgok miatt, mint az átlag korombelieknek. Ekkor kezdtem kicsit jobban átlátni a világot és ugyan csak 14 voltam, ráadásul mai szemmel nézve kis butus, de mégis előrébb jártam a többieknél.

Emiatt kezdtek megromlani a kapcsolataim is és rájöttem, hogy akikkel jóban voltam ők is csak "haverok" voltak. Iskolában elbeszélgettünk, de sosem kerestek.


Mikor középsuliba kerültem, addigra már tiszta volt számomra, hogy nincs szükségem felületes kapcsolatokra, haverságokra. Nekem egy igaz barát elég és nem kellenek tömegek.

De középsuliban sem találtam ilyet, így egyedül voltam.


Aztán egyszer volt nekem is egy "legjobb barátnőm", úgy 1 és fél évig. Ő tartotta bennem a lelket, de mint később kiderült, nekem fontosabb volt az egész, mint neki. Nehéz volt túltennem magam ezen.


Azóta évek teltek el, most vagyok 19 és valamennyit javultak már a dolgaim... viszont a közelből még mindig nem tudok egy olyan embert sem említeni, akit barátomnak mondhatnék. Ismerősök vannak, de egyikük sem olyan, hogy számíthatnék rájuk igazán.


Sokszor úgy érzem, hogy ha valakivel igazán jól kijövök, akkor mindig messze lakik... legalábbis az eddigi tapasztaltaim ezt bizonyítják. Ez szomorú, mert nekem szükségem lenne arra is, hogy személyesen tudjak találkozni egy olyan emberrel, aki fontos nekem.


Na mindegy... lényeg a lényeg, hogy feladni magad a lehető legnagyobb hülyeség, amit elkövethetsz. Én azt vallom, hogy vagyok aki vagyok, ha pedig ez nem tetszik másoknak, akkor elkerülnek maximum, nem érdekel. Nekem nincs szükségem arra se gusztusom hozzá, hogy megjátsszam magam mások kedvéért. Aki igaz barát, az így is elfogad és megért, minden hülyeségemmel együtt.


Neked sem javaslom, hogy csatlakozz az agyatlan birkák csoportjaihoz. Inkább legyél egyedi és várj, minthogy megváltozz nyomás hatására.


19/L

2013. júl. 28. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim válasza:
mintha én írtam volna...én is ilyen helyzetben vagyok...
2013. júl. 28. 00:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
Én most léptem ki egy ilyen általad említett agyatlan birka csoportból.
2013. júl. 28. 01:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!