Miért mindig azokban az emberekben csalódunk a legnagyobbat, akik a legközelebb állnak hozzánk?

Azért, mert feléjük nagyobbak az elvárásaink, és többet is gondolunk róluk. Ha vki olyan sért meg, aki utál, akkor rosszul esik, de annyit mondunk, hogy "jaj, hát tőle mit is vártam" meg "Tipikus"... de ha ugyanazt egy barát követi el, akkor egy piedesztálra emelt álomkép törik össze, meg "milyen barát ő, ha képes volt ezt ellenem elkövetni, hát nem ismer eléggé?". Magasabbról mindig nagyobbat lehet esni, és ez sztem erre a helyzetre is érvényes.

A másik dolog meg az, hogy a legtöbb embernél a bizalom megszerzése nem sok embernek sikerül, és azoknak sem egy pillanat alatt... nyilván borzasztó érzés, ha azt tapasztalja az ember, hogy kihasználták a bizalmát.