Barátkozásban van egy súlyosan bevésődött problémám. Hogy lépjek túl rajta?

Próbáld figyelmen kívül hagyni ezt a dolgot.

Te is tudod, hogy hülyeség amit "elültettek" benned. Irtsd ki!

Szerezz barátokat! Ha megszokássá vállik az, hogy másokkal beszélgetsz, és "társasági ember" leszel, folytathatod a dolgot a lányokkal.

Elsőre nagyon gáz lesz a dolog, tudom, voltam hasonló helyzetben, de "Ismétlés a tudás anyja." :)

Nincs veled semmi baj, csupán kimaradt egy nagyon fontos rész az életedből, de ezt pótolhatod, van rá lehetőséged, szóval hajrá!

Valamelyest átérzem a helyzetedet. Általános iskolában volt egy nagyon jó barátom (még mindig az). Barátok voltunk, teljesen normálisan viszonyultunk egymáshoz.

A többi gyereknek soha nem volt ezzel semmi problémája, vagyis nem lett volna, ha nincs egy nagyon kedves "tanár"néni, akinek nem tudom mi baja volt, de valahogy erre a dologra irányította mindenki figyelmét. Például az óráján csak és kizárólag mi kettőnket ültetett el (5ös tanulók voltunk a magatartásunk és példás volt). Azokon a heteken, amikor szünetekben ő ügyelt ránk, ha egymással beszéltünk a barátommal, akkor mindig ránk szólt, és mindig elküldött minket az udvar két külön sarkába két külön társasághoz. Konkrétan eltiltott minket egymástól. Természetesen lassan a többieknek (akikkel jóban voltam) is feltűnt ez a sok rendreutasítás, és ők is elkezdtek kétértelmű megjegyzéseket mondogatni. (Csodák csodája teljesen normális érdeklődésű emberek lettek belőlünk 1-1 barátnővel az oldalunkon.) Akkor még zavart, mert nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.

De mára már megtanultam egy nagy okosságot, aminek az elsajátítását Neked is javaslom kedves Kérdező. Mégpedig, hogy magasról sz*rd le mások véleményét! Ha a családod barátaid (remélem azért lettek barátaid) kritikával élnek, akkor azokra oda kell figyelni, de azokat sem kell mindet megfogadni, csak amit jónak látsz, amit a saját értékítéleted befogad.

Te egy egyéniség vagy. Miért élnél mások szabályai szerint? Olyanoké szerint, akik semmit sem tudnak rólad.

Ezt az elvet valld magadénak, és gyakorold a barátkozást. Járj el társaságba, beszélgess az emberekkel. Ebből a fóbiából csak akkor fogsz kigyógyulni ha teszel ellene. Nem kell mindenáron görcsösen barátkozni, csak légy laza, és hagyd hogy vigyen magával az ár.

Mindez teljesen igaz a csajozásra is. Ugyanígy járj el. Közhelyesen hangzik, de tényleg igaz: ha azt akarod hogy valami menjen gördülékenyen, azt gyakorolni kell. Bármely tevékenységre és élethelyzetre igaz ez a megállapítás. Szóval hajrá!