Miért nincsenek barátaim?
szintén 29, és nincsenek barátaim. Vagyis persze voltak amíg suli(k)ba jártam, de ahogy az ember kirepül a nagybetűs életbe beindul egyfajta szórás.... eddig ott volt az iskola mint fő összekötő kapocs, de mikor az egyik elmegy másik városba tovább tanulni, vagy neki lesz munkahelye neked pedig nem, esetleg férjhez megy, gyereket szül, több diplomával felsőbb körökben mozog, ezek bizony kellően nagy próbatételek...
Aztán szépen lassan elindul az eltávolodás, nem keresed őket és feltűnik, hogy ők se keresnek titeket és igazából mindketten "elrontottátok"... A kérdés csak az, hogy esetleg újra lehet ezeket a barátságokat éleszteni és mennyi eltelt idő a még nem sok, illetve tudomásul venni, hogy az adott barátság elmúlik az ifjúsággal együtt....
13 éves vagyok és velem is ugyanez van. Barátságos kreaív ember vagyok csak mindenki akit ismerek az hülye.
Csak egy lány van akivel "barátok" vagyunk, de érzem hogy az a lány csak éppen hogy kihasznál.
Ugyanez a helyzet velem.
16, fiú vagyok.
Régebben még volt egy csomó barátom.
De mára már szinte egy sincs.
Nagyon magányos lettem.
Ha valaki együtt érez, hasonló van vele is.. légyszi írjon :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!